Karácsony és szilveszter között intenzívebben tanulmányozom az időjárás portálokat. Az olyanokat, mint a maradi ZAMG, az optimista bergfex, a pesszimista meteoblue avagy a modern ventusky. Egyik sem kecsegtet nagy reményekkel. A hétfői (december 27.) nap látszik még a legelfogadhatóbbnak a kínálatból. Ám, a túra előtti vasárnapon, a jelentésekben, nulla órára csökken a napsütéses órák száma. Na bumm! Mégis megyünk és majd meglátjuk, mit adnak az égiek.

A nyomvonal szerinti táv 8.5 km, 830 m szintemelkedés bruttó 4:45 óra (nettó 3:45 óra)

Szomorú szürke, ködös a reggel, amikor elindulunk Kernhof felé. Kék égnek nyoma sincs. Vajon beigazolódik-e a beharangozott időjárás? Aztán valahol Sankt Aegyd am Neuwalde után szakadozni kezd a felhőtakaró és a kelő nap egy csíknyi narancsszínt varázsol az ég aljára.

Kernhof előtt pedig feltűnik a Göller hófehér gerince, magasztos, tiszteletet parancsoló mint mindig. Hótalpakat pedig nem hoztunk! A nemjóját! De mi lett a felhőkkel? Mire leparkolunk Kernhof Gescheidben, a kápolna tövében, már kékül az ég, ragyog a nap, árnyékban gyenge fagy, szellő nem lebben. Ideális körülmények.

Jókedvvel csapunk a lovak közé, mondanám, ha szánnal száguldanánk. Az erdőben mélyen behavazott és teljesen letisztult, hómentes szakaszok váltogatják egymást. A hó kompakt, tömörített, vékony friss réteggel fedett, mely hova tovább vastagszik. A Gsengert elérve aztán összefüggővé szélesedik a hóréteg. A nap ragyog és legszebb jóakaratával köszönt.

Miután már előttünk már sokan megjárták ezt az utat, a terepet járhatóvá döngölték, hótalpak nélkül is megmegy. Feljebb némi huzat vegyül a légtérbe, ami viszont nem zavaró, sőt, jót is tesz a Göller énjének. Mégse legyen olyan laza séta a meghódítása. Nem is az, különösen pedig a hegy északi oldalán történő utolsó felszökés. Itt-ott térdig is beszakadunk a hóba. Kész élmény kikecmeregni egy-egy ilyen csapdából.

Odafenn friss, de nem durva fuvallatok hűtik a kedélyeket. Déli irányba tekintve ködtenger ömlik a völgyben. A láthatóság tökéletes, a legtávolabbi hegyvilág is tisztán kivehető. Uzsonnázásra azért idefenn mégsem a legalkalmasabbak a viszonyok, maradunk tehát a már jól bevált Gsengeren megejtett ebédszünetnél.

A Gsengert déli-északi szelektől jól leárnyékolja a nagy testvér. A nap itt mindig melengetőn süt. Falatozással, kellemesen el lehet tölteni itt néhány elnyújtott percet. Még egy jó óra a völgybe visszaszállíngózni.

Utóirat: az égiek minden bizonnyal jókedvükben lehettek a mai ragyogó napon. Csak azt nem tudom, hogyan, miféle arroganciával tesznek “kistudósok” zengzetes kijelentések a klímaváltozással kapcsolatban, amikor ennyire nyilvánvalóan, még 12 órával előre sem képesek az időt előrelátni.