Salzkammerguti kirándulásunk fénypontja a Dachstein felföldjén, a Krippenstein alatt futó Heilbronn körút. Heilbronn egy Baden-Württembergi város, elméletileg köszönő viszonyban sincs a Felső-Ausztriai Dachstein vidékével. A kapcsolat egy 1954-ben bekövetkezett tragédia nyomán jött létre, melynek során 10 középiskolás heilbronni diák, akik tavaszi szünidejüket töltötték Ausztriában, egy áprilisi túrán, három tanárjukkal egyetemben hóviharba kerültek és megfagytak. A Heilbronn-kereszt emlékeztet az eseményekre.

A túra hossza az egy szakasz nagykabinos lifttel megtett távval egyetemben 13 km (nélküle 11 km) bruttó 5:30 óra 560 m szintemelkedéssel (lift nélkül csak a fele)

A Dachstein glccserei és a kép közepén őfensége a Hoher Dachstein, alig-alig 3000 m alatt. A gleccser szürke részei (jobboldalon) a sebek, ahol az idei hó védelme alól előbukkan az üvegszerű évszázados jég.

A Krippenstein nagykabinos kötélpálya három szakaszból áll. Az első, 600 m szintről repít fel az 1350 méteren fekvő Schönbergalmra. Az érdeklődök itt mindjárt ki is szállhatnak, hogy megtekintsék a jég- és a mamut-barlangokat. Mi Angikával per pillanat, ezekben a csodákban nem vagyunk érdekeltek, és így egyszerűen csak átszállunk a második szakaszra, mely cirka 2100 méterre, a Hoher Krippenstein alá emeli a kabin utasait.

Középen a Koppenkarstein, az Irg-Klettersteig célja, amit Cirmivel 2015-ben teljesítettünk. Lent közelítve a Großer Koppenkarstein 2863 m

Az útszakasz legmagasabb pontjára jutva, kiszállunk tehát és megkezdjük ezt a bizonyos Heilbronn-körutat, mely kisebb-nagyobb hepehupákkal lejt a Gjaid állomásig. Itt aztán újra be lehet szállni a harmadik szakaszon közlekedő gondolák egyikébe, hogy visszavigyen a Krippensteinre.

Mi is így tervezzük az utat, azzal a picurnyi különbséggel, hogy betoldjuk még a Gjaid-Alm déli meglátogatását. Az Gjaid-Alm a Gjaid állomáson túl, kb. 10 percnyi útra van, folyamatos lejtésben.

A távolban a Krippenstein állomás, ahonnan indultunk

Letérö a Däumelsee (tengerszem) felé, ami közvetlen az út mellet fekszik, de ahhoz, hogy rálássunk, el kell hagyni a széles utat.

Negyed tízkor lépünk ki a platóra. Mindvégig szélesre preparált, semmilyen technikai nehézséget meg nem követelő úton poroszkálhatunk, gyönyörködve a táj nyújtotta lélegzetelállító panorámában.

Egy bizarr cápa (Dachstein Hai), amibe bele lehet mászni. Szrintem valahogy nem illik a környezetébe, de van akinek tetszik

Ilyen fémlapokkal védett táblákról lehet megtudni, hogy mit érdemes látni és megfigyelni

A mintegy 8 kilométeres úton legalább négy helyen van szükséghelyzetre felállított, úgynevezett bivak (kis fakunyhó), ahol az arra rászorultak átvészelhetik a legrosszabbat. Minket ma szerencsére elkényeztet az időjárás, mert ragyogó napsütés kísér mindvégig, hozzá kellemesen lebbenő fuvallatokkal.

Igen, ez még valódi jeges hó

Háromnegyed tizenegyre érjük el ama Heilbronn keresztet, ami egyben az út felét is fémjelzi. Érdekes, hogy magán a kereszten kívül, nincs semmiféle utalás a több mint 60 évvel ezelőtti tragédiára. A továbbiakban egyre jobban lejt az út, és elérjük a fennsík legmélyebb pontját, ahol elhal a szél és tikkaszt a nap. Aki nyáron, kánikulában erre téved, ajánlatos jól betankolni ivóvízzel. Van itt ugyan egy forrás, de nem tudni, hogy az olvadó hó és jég még majd meddig táplálja.

Negyed egykor érjük el Gjaid állomást (fenti képen) majd innen, valóban még cirka 10 perc a Gjaid-Alm. Már erősen szomjazunk a melegben, és természetesen, itt ellátnak minket, ilyen tekintetben, minden földi jóval.

Nem sietünk vissza, hanem élvezzük az idilli környezetet. Elmúlik már fél kettő is, mire felkászálódunk és nekiveselkedünk a Gjaid felvonó állomásáig vezető rövidke útszakasznak.

A Heilbronn tragédia emlékére emelt kápolna a Hoher Krippensteinen

Odafenn (fenti képek) még kötelezően felmegyünk a közeli csúcsra (Hoher Krippenstein) és csak ezután szállunk a már említett két részletben alá.