Szöszmötölgetek és új utak után kutatgatok, keresgélek. És íme, felhorkanás, mert hogy történhet meg az, hogy valahányszor jártam már a Sonnvendsteinen, folyton csak a Gebirgsjägersteiget használtam. Pedig itt van ni, alternatívának az Almsteig, a hegy nyugati oldalán. Lefelére is akad egy más választás, a Schwarzenberg Rundwanderweg, meg van mentve tehát a mai menetem.
![]() |
![]() |
|
Kilátás az Almsteigről a Hirschenkogel felé
A héten begörcsölt a derekam, így ma nem nagyon ugrálhatok. Örülök, hogy már legalább ki tudok egyenesedni. Csak semmi megerőltetés! Valami szerényebb menetet választok, nehogy megártson a végén. Volt már ilyen, hogy fájós derékkal vágtam bele, és jól jártam, mert a tünetek csillapodtak. Most is erre számítok. A kaptatókon ha szaporázom, nincs idő a derekamat figyelni. Ez így aztán be is jön.
Először csak mérsékelten emelkedik az ösvény. Akkor durvul be egy kicsit, amikor elhagyom a Semmering felé vezető széles utat, és egy balra áttal ráfordulok magára az Almsteigre. Kíváncsi vagyok mennyire különbözik a jól ismert Gebirgsjägersteigtöl. Nos, nem sokban. Jellegükben hasonlóak. Itt is, meg ott is szerpentinekben, hajtűkanyarokban szalad fel az út. Az Almsteig talán egy picivel mintha könnyebb lenne. Főleg a kibukkanás, a megérkezés a platóra (fenti képek).
Elég jó tempót diktáltam, így korán van még. Folytatom tehát egyenesen az Erzkogelre (fenti képek). Ezután jöhet maga a Sonnwendstein.
Közelítve a Pollershütte az Erzkogelről nézve
Miután aznapra kitűzött céljaimat sorra elérem, nem marad más hátra mint betérni a Pollershüttebe. Bő félórás ebédszünetemet követően egy eleddig még ismeretlen úton, ama bizonyos Schwarzenberg Rundwanderwegen, majd pedig egy jelöletlen széles erdészeti úton bandukolok vissza Maria Schutzba.
Ez itt nem bitófa, hanem a legegyszerübb időjárás jelző szerkezet. Soahsem téved:
…ismerős tájak…jó volt újra látni…