Attila regényeket tud mesélni Dél-Tirolban, a Dolomitokban megejtett kalandjairól, na de itt a szomszédban az Ötscheren még nem járt. Nos, ezt a mulasztást mihamarább orvosolni kellett. Mivel a lábaim még továbbra is gyengélkednek, csak a klasszikus rövid variánst választjuk Lackenhofból kiindulva.
 |
 |
|
|
|
Stopperóra indul…
Kánikulai nap van beígérve, és bizony nem mindegy, hogy tükörtojássá sülünk-e majd odafenn a forró sziklákon, avagy simán túléjük az égiek effajta merényletét. Természetes dolog tehát, hogy megpróbálunk a lehető legkorábban, már 8:00 óra előtt elindulni. Tudvalevő, hogy így nyár derekán, a nap állása szerint ez még csak 7:00 órát jelent.
A reggeli napsütésben…
Az út első része szinte teljesen sima terepoen fut. Széles erdészeti úton, bő egy órán át menetelünk a tulajdonképpeni kaptatók kezdetéig. Egy jobbra leágazó letérőhöz érkezünk. Ez egy nem hivatalos, de jól követhető rövidítés kezdete, ami cirka egy negyedórával megrövidíti az egyhangú menetet (lenti képek).
A rövidítés úgy 10 perc elteltével egyesül a hivatalosan jelzett turistaúttal. Szerpentinekben, hajtű kanyarulatok sorozatán át jutunk egyre feljebb, egyre közelebb az Ötscher gerincéhez.
Fél tizenegykor (10:30) érjük el az Érdes Taréj tulajdonképpeni beszállóját (fenti képek). Az utolsó egyszál fenyőfa gyér árnyékában pihenünk egy nagyot. Ezután már csak törpefenyők jönnek. Elfogyasztjuk az erre a célra elkészített „csoda italainkat” és kissé megilletődve nekilendülünk fő célunknak (10:45). A nap bár derekasan és akadálytalanul ragyog, az érzékelt hőmérsékletet mégis elviselhetővé teszik az itt-ott beledűlő hűsítő fuvallatok.
A Taréjon menetelő és mászó szakaszok (1/1+ szinten) váltogatják egymást. Egynéhány sziklatornyot kikerül az út szalagja. Időnként azonban fellendelünk egy-egy utunkat elállni kívánó sziklalépcsőre, majd a túloldalon leereszkedünk és ismételjük a motívumot (fenti képek). 11:45-re érkezünk az utolsó, leghosszabb gerincszakasz tövébe. Ezen az izgalmas képződményen (lenti képek) jutunk folyamatos, egybefüggő mászással a kiszállóig (12:10).
Szelíd, füves plató fogad odafenn (fenti képek). Mindjárt le is telepszünk egy alkalmas helyen, hogy koccintsunk a megéltekre. Csak ezután kerekedünk fel ismét, hogy még kötelező fejhajtással tisztelegjünk a hegy szellemei és a csúcskereszt elött (1895 m / 12:50).
A továbbiakban bő egy órás ereszkedés jön az Ötscherschutzhaushoz, ahol megtartjuk felettébb esedékes déli kulináris félóránkat.
Figyelünk a természet csodáira is
Mint az elején jeleztem, a lábam gyengélkedése miatt, elfogadjuk a helyi libegő ajánlatát és a kétüléses liften érkezünk vissza a völgybe.
Sztefano-Space 