A Wachau, mint már korábban is említettem, bővelkedik különleges, alpesi jellegű sziklaszirtekben, melyek becserkészése jórészt könnyű túra keretében is megvalósítható, csak éppen az utolsó, akarom mondani a legeslegutolsó méterek okozhatnak némi gondot. Gondolok itt a tapasztalatlanabb látogatókra. Nos, pont ilyen csemege a Buschandlwand is, mely megerőltetés nélkül elérhető, de esetenként akadhatnak olyanok, akik a koronát, azaz a csúcskereszthez vezető néhány métereres szakaszt, már nem teszik a fejükre.
 |
 |
|
|
|
Cirmivel, Philippel és Angikával indulunk a Duna parti Szent Mihályból (St. Michael), hogy derekas emelkedőn felküzdjük magunkat a Huhnbergre, majd tovább, árnyékos erdőkön alján, lankás emelkedők és lejtök sorozatán át, elnyújtott sétával érkezzünk a Buschandlwand alá.
Egy jobbra hajló emelkedőn fel a Huhnberg gerincére és tovább egészen a célig, mely vagy a Gruberwarte (kilátóplatform) vagy maga a Buschandlwand szikláját koronázó csúcskereszt, vagy mindkettő. A vegetáció már magán visei s közeledő ősz árnyalatait.
A dolog pikantériája, hogy a kilátóból egy rövidke, de derekas 1+ szintű sziklamászással lehet csak a csúcsot elérni. Így aztán Angika marad a kilátóban, mi viszont Cirmivel és Philippel átmászunk a csúcsra. Tulajdonképpen a csúcs keleti oldalán van egy könnyebb feljutást ígérő kaptató is, ehhez vissza kell ereszkedni a kilátóból egy villába, és ott a másik ágon fel a csúcskereszthez. Már amennyiben valakinek ez a variáns jobban dukál.
Fotózás után visszaereszkedünk a platformra, ahol elmajszoljuk a magunkkal hozott elemózsiát, majd némi a tájban történő gyönyörködést követően, körünket bezárólag, egy széles de ugyancsak meredekre sikeredett erdészeti úton alászállunk. Az út később szelídül, majd szinte teljesen kiegyenesedik. Csak a Huhnbergről való végső nyaktörő leereszkedést nem lehet kikerülni.
Remek félnapos túra, mely mint említem, rejteget egy-két meglepetést, de tapasztalt túrázóknak nem igazán okozhat gondot.
Sztefano-Space 