Az Anninger a szomszédos Lindkogellel egyetemben az Alpok legészakkeletibb valamirevaló nyúlványait alkotják. Jellegükben szelíd, erdővel borított dombokról van szó. Szinte minden időben alkalmas túracélok, különösen pedig most a színes őszben, amikor az Anninger lábánál elterülő borvidék szőlőtőkéi is árnyalatot váltanak. Angikával indulunk a Gumpoldskirchen melletti Thallernból.

A mgetett táv (Thallern, Breite Föhre, Krauste Linde, Anningerschutzhaus, Jubiläeumswarte, Anningerschutzhaus, Siebenbrunnengraben,  Thallern) 13.5 km, 530 m szintemelkedés bruttó 5:30 óra alatt (nettó 4:20 óra). A profilon jól meglátszik a kilátó-torony adta szintemelkedés.

Eredetileg csak egy rövid séta van betervezve a Krauste Lindeig, de aztán olyan kellemes az idő, hogy még felkaptatunk az Anninger Schzuhausig, majd tovább a kilátóhoz (Jubileumswarte).

A vadonatúj fémvázas kilátót nemrégiben adták át a köznek (lenti képek), mert a Ferencjóska idejeéből származó eredetit lassan-lassan megette az idő vasfoga. Nekünk még volt szerencsénk a régihez is. Az új szerintem tágasabb és főleg magasabb, és ez jót tesz neki, meg mindazoknak, akik felmásznak a tetejébe.

A “toronytúra” után még érintjük az Anninger Schutzhaust, majd lefelé improvizálunk. Számtalan kis ösvény kínáltatja magát az alászállásra, választunk egyet, amit még nem ismerünk.

A végén közvetlenül a már nagyrészt leszüretelt szőlőkertek kellős közepén vezet vissza az út (fenti kép). Mint kiderül, egy tucatnyi helyi szőlősgazda kínálja a mustot, burcsákot és minőségi bort az arra vetődőknek. Sokan csak most érkeznek még a nagy parkolóból, hogy efféle kóstolgatásokkal töltsék a nap végét.