William Toel, az amerikai professzor és próféta (akiről már többször is írtam), most decemberben, Salzburgban és Németország-szerte tart megemlékező előadásokat. Tőle lehet megtudni azokat a II. világháborúval kapcsolatos eseményeket, amikről a győztesek diktálta történelemírás hallgat.

Az angliai Bletchley Parkról például tudni lehet, hogy ott fejtették meg az Enigma titkos kódját, de az már nem éri el a köztudatot, hogy ugyanitt egy más csapat is dolgozott. Ezek feladata a németség, háború utáni, teljes szellemi és kulturális megsemmisítése volt, azaz egy olyan stratégia kidolgozása, mely nyomán a németek lebutított, öngyűlölettől fűtött, engedelmes és alázatos haszonállatokká válnak majd. Ezt legkésőbb Bogár László videó-beszélgetéseiből is megtudhatják a magyarok, hogy tudniillik, ezt a kifejezetten sátáni angolszász projektet teljes siker koronázta.

Miközben a háborúk előtti időszakban a világ tudományos, zenei és kulturális életét a németség dominálta, a világháborúk után ez tejesen elapadt. A németeknek megengedték, hogy jó autókat gyártsanak és hogy találékonyságukat kizárólag ide összpontosítsák, de ezen felül semmit. Bogár László viszont meglehet nem tudja, hogy az általa is sajnálattal konstatált válság ellen pont egy amerikai professzor veszi fel a küzdelmet, aki meglett kora ellenére fáradhatatlanul turnézik, dolgozik a németség ébresztésén. Ez idáig (privát véleményem) sajnos kevés sikerrel járt, bár Toel továbbra is optimista. A két évvel ezelőtt felvetett idő horizonton nem változtatott. Szerinte február közepére Németországnak új, független, szabad, család szerető kormánya lesz. Az új vezetőség tagjainak a nevei még nem ismertek, illetve a sajtóban, médiában még nem lehetett róluk olvasni, hallani.

Toeltól lehet megtudni az úgynevezett Rheinwiesen-Lager tragédiáról is. Az amerikai-angol erők a háború vége felé illetve az után, fogolytáborokat hoztak létre a Rajna partjain. Magyarul a Rajna mezei táborok néven lehetne a létesítményeket nevezni, bár nálunk is kizárt, hogy érdemben bárki is hallhatott volna róluk. Minden olyan férfit és gyereket ide internáltak, akikről a leghalványabb gyanú is felmerült, hogy valamilyen kötelékben szolgált, vagy (és) egyenruhát viseltek. Tehát nemcsak a hadsereg, a Wehrmacht akkorra már kizárólag kiskorúakból álló, lefegyverzett osztagai voltak érintettek, hanem tűzoltókat, postásokat és egyéb karbantartó tevékenységet folytatók is.

A Rajna mentén fogvatartottak száma elérte a több mint egymilliót. A felszabadító hatalmak részéről elkövetett, előre megfontolt tömeggyilkosságáról van szó, mert a táborokat tudatosan kiéheztették. A fogvatartottak nem kaptak semmiféle ellátást. Asszonyok, szülök, akik megpróbáltak a kerítéseken át élelmet átdobni a nyomorultaknak, az amerikai őrség egyszerűen lelőtte. Így történhetett, hogy mintegy 800 ezer, többségükben 14-17 éves fiatal halt itt éhen-szomjan, szenvedte ki lelkét.

A Rajna mezei táborok mind a mai napig tabu-téma, nem illendő felhozni, gyakorlatilag nem szabad róla beszélni, nehogy csorbítsa a felszabadító angolszászok dicsét. Toel tematizálja a Drezda teljesen felesleges szőnyegbombázását is, ami kizárólag a civil lakósság elleni tudatos pszichikai megtorlás része volt.

Toel arról beszél, hogy a meghamisított történelem szerinti győztes hatalmak 1944 és 1948 között mintegy négymillió lélek elkerülhető halálát okozták. Túlnyomórészt anyákról, csecsemőkről, gyerekekről és serdülőkről volt szó, akik a háború bűneiben teljesen ártatlanok voltak. Jaj a legyőzötteknek! William Toel könyvében (Constanzes Kind), mely mind angolul mind pedig németül megjelent, a világháborút befejező időszakról ír izgalmas, lebilincselő kémtörténetet, melyben megdöbbentő dolgokat szellőztet meg önmagáról és származásáról. A könyv tulajdonképpeni mondanivalója, hogy az apák bűnei nem terhelhetik a következő generációkat. Ezt legfőbbképpen William Toel személye bizonyítja. Hogy miért? Olvasd el a könyvet és megtudod.

December 21.-én este, Toel kérésére, éjfélig mi is gyertyát gyújtottunk a háborúban ártatlanul meghurcoltak lelkéért. Eközben bizakodó vagyok, hogy jóslata megvalósul, bár bevallom, fogalmam sincs, hogyan ébredhet öntudatra a Bletchley Park nyomán a mátrixba kényszerített németség még ma is kisdeden szunnyadó 95%-a. Miféle isteni csodának kell ahhoz megtörténnie, hogy felébredjenek és ledobják magukról az amerikai gyarmati igát, merthát ismét csak Bogár Lászlóra hivatkoznék, hogy Németország legjobb esetben sem egyéb, csak a birodalom vazallusa. Máskülönben mindez a magyarságra is igaz. Velük együtt mi is, hazug narratívák táplálta, teljes tudatlanságban cseperedtünk fel. De még csendesen megjegyzem, sajnos sok mindenben kellet már csalatkoznom.

Nos itt a végén, a fentiek értelmében és azoktól vezérleve kívánok minden kedves idelátogatónak meghitt és boldog karácsonyi ünnepeket.