Abban a szerencsében van most részem, hogy kis társasággal, harmadmagammal vághatok neki ennek a rendes kis kaptatós túrának, mely vonalvezetését már ugyan ismerem, de valahogy, valamiként mindig tartalmaz meglepetéseket.

A megtett táv (Adamstal/Ramsau [GPS: 47.970116, 15.81745] golfpályák, Dürrholzer Kreuz, Unterberg, Unterberg Schutzhaus, Wallerbachtal, golfpályák, Adamstal) 15.4 km, 930 m szintemelkedés bruttó 5:30 óra alatt (nettó 4:15 óra)

Volt már olyan, hogy nagybirtokosok megvették a völgy azon részét, ahol az eredetileg kijelölt turistaút futott, máskor egy jelöletlen alternatív variációval próbálkoztam (sikeresen), most meg hirtelenjében nem leljük a golfpályákon átvágó bevezető szakasz kezdetét. Pedig jó 6 éve gond nélkül rátaláltam. Tudniillik módfelett zavarba ejtő mozzanat, hogy a térképen bejelölt útvonal helyén egy épület éktelenkedik. Így tehát akkor most maradunk a golfozóknak szánt ösvényen, ami később úgyis eléri a rendes turistautat.

Az úgynevezett Dürrholzer Kreuztól számítva (ami egy nyereg és parkoló, fenti képen) már nincsenek meglepetések. A távolból is jól látszik, hogy még fehérlenek foltok a Türnitzer Högeren, tehát számítok jeges szakasszal közvetlenül a platóra való kilépés előtt. Szerencsére az út felülete szabad. Csak hébe-hóba olvadozik kétoldalt még némi maradék a télből. Odafenn bár ragyog a nap, kissé huzatos. A láthatóság elég jó, csak némi por-homály ül és keveredik a levegőrétegeken. Állítólag (felhők járásának tudói szerint) a déli széllel a Szaharából érkező homokszemcsék ködösítenek valamelyest.

A kunyhó (Unterberg Schutzhaus) napos terasza jól látogatott. Az új gazda, aki tavaly vette át itt a prímet, úgy látszik, már jól beletanult az üzletvitelbe. Mi is elpihengetünk itt és elvetjük a déli elemózsia gondját.

Jó háromnegyed órás ebédszünetünk után folytatjuk túránkat az alászállással. Érdekes valahányszor elhaladni és elgondolkodni a helybéliek által gondozott német katona sírja felett. Különösen most, amikor újból kezd szétzülleni a világ. Az ott kihelyezett táblán leírt történetet már többször is lefotóztam, például itt olvasható. Köszönöm Cirminek és Philippnek ezt az együtt eltöltött csodálatos napot.