Sztefano-Space

A sziget neve immár legendás. Több száz afrikai menekült lelte halálát Lampedusa partjainál. A túlterhelt hajón tűz ütött ki, majd felborul és elsüllyedt. A hírek csak a szomorú tragédiáról szólnak. A miértekről, az exodust kiváltó okokról nem nagyon illik beszélni. Kínos. Sajnos a legtöbben (a tökjanik) nem is igénylik megismerni a kerek történetet. Megelégszenek rasszista közhelyekkel. “Azok ott – mondogatják – lennének olyan talpraesettek, mint mi civilizáltak… építenék fel végre a maguk jóléti államát,… de ahhoz lusták, buták és vadak… “ Sajnos ki kell mondani, a tömegtájékoztatás nem tesz szinte semmit annak érdekében, hogy ez a nyíltan ki nem mondott, de mindenhol jelenlévő háttérzörej letisztuljon, és helyet adjon az igazságnak. Persze ha utánanézünk, hogy miféle multik tartják kézen a média túlnyomó hányadát, akkor nem is lehet csodálkozni.

Tegyük tisztába! Az afrikaiak tudniillik nem kalandvágyból vállalják a bizonytalan kimenetelű vállalkozás viszontagságait. Menekülnek. Egy felégetett, kifosztott, kisemmizett világból. A tettesek, a nyugati (és most már a sárga, keleti is) imperializmus, a finánctőke, a multinacionális cégek és helyi cinkosai. Brutális szabadrablás folyik immár egy évszázada. Hagyományteremtő kezdeteit és módszereit II. Leopold belga király vezette be (Árnyak Kongó felett). Akkor a kaucsuk volt a menő. Akinek nem sikerült a kiszabott napi adagot begyűjtenie, egyszerűen levágták a kezét (lásd a képet – kattint rá). A belgák ténykedése nyomán Kongóban a falvak végében egyre csak nőttek a fekete kezekből rakott halmok. Becslések szerint ezen felül tízmillióra tehetö a meggyilkolt áldozatok száma, az akkori összlakosság fele! Közben a tettesek jó keresztények lévén, este lefekvés előtt fohászaikban családjaik egészségéért imádkoztak. 

A jelenben sem történnek másként a dolgok, csak a módszerek lettek körmönfontabbak. Annyiban változott a helyzet, hogy most elrettentésül inkább nagy sikerrel egymásra uszítják a törzseket és népcsoportokat, így nem lehet olyan könnyen számon kérni gaztetteiket. Oszd meg és uralkodj!

Azok, akiknek valamelyest számít a téma, legkésőbb az osztrák Erwin Wagenhofer dokumentumfilmjeiből (We feed the world, Let’s make money) értesülhettek, hogy miféle válogatott körmönfontsággal zsigereli ki a fehér arcú imperializmus a kontinenst. A (gyermeki) rabszolgamunkával kitermelt ritkaföldfémek, ásványok, réz, szén, gyémánt töredékei sem maradnak a földrészen. Mert nekünk megkergült idióta civilizáltaknak mindíg a legújabb kütyüszar iPod, iPad, iMarhaságok kellenek! Te is sorbanálltál?

Nemcsak Charles Taylort kellene elítélni a vérgyémántok miatt, hanem a londoni bankokat is. Ezen túlmenően végre egyszerűen csak békében kellene hagyni Afrikát. Nem segélycsomagokat kell osztogatni, hanem fehéreknek és sárgáknak mindenestől kivonulni és betenni az ajtót. Néhány éven belül Afrika újrarendeződhetne, és új esélyt kaphatna önmaga erejéből felállni. Tudom, egy idealista elképzelés. Fájó, hogy pedig működne.

Nem kellene a hollandoknak a harmadrangú fagyasztott csirkét az afrikai országokba exportálni, és akkor nem mennének tönkre az ottani parasztok csirkegazdaságai. Nem kéne az ízetlen spanyol paradicsomot a legnagyobb afrikai piacokon, dömpingáron kínálni és akkor nem menne tönkre a zöldségtermelő parasztság. Nem kellett volna az európai halászflottáknak üresre halászni Szomália egykor halban gazdag vizeit, és akkor most nem lennének kalózok, mert a békés halászok el tudnák tartani családjaikat. Eszükbe sem jutott volna fegyvert fogni! Nem kéne a Shellnek kiszipolyoznia Nigéria olaját, akkor nem lenne megmérgezve Afrika egyik legnagyobb és legbővebb vizű folyójának a deltája. És ez még nem a gaztettek teljes listája. Csak egy kis ízelítő!

Ha mindezt nem követték volna el, akkor a feketéknek nem kellene életük kockáztatása árán is Európába menekülni. De mit számít ez a nagytőkének. Azt hiszed, érdekli a bankárokat és a profitot leső elitet néhányszáz nincstelen tragédiája? Köpnek rá. Inkább pusztuljanak ezrével, teljesen lényegtelen mellékzönge a fuldoklók halálhörgése, ha közben gyarapszik a profit, nemde bár… Rohadt egy rezsim!         

Két kalap szar közül Te melyiket választanád? Körülbelül így lehetne röviden jellemezni a hétvégén Ausztriában megtartott parlamenti választásokat. Egy igazi alternatívák nélküli szórakoztató bohózat, melynek nincs és nem is volt tétje, csak füstje. Mert elvileg teljesen mindegy kik a nyertesek. Marad a megszokott “business as usual”, azaz a “minden úgy jó, ahogy volt” és “mindennek így is kell maradnia”.

Miért is lenne másként, amikor valamennyi szereplő a piacorientált, kapitalista fogyasztói társadalmi rendszer elkötelezettje. Hipnotikus álomba szenderült bábok, akik nem látják, vagy nem akarják látni a globalizált világ valós problémáit, az egyre hangsúlyosabban kirajzolódó ökológia apokalipszis jeleit (pl. IPCC jelentés). Olyanok, akik szellemi, spirituális és intellektuális korlátoltságaik miatt nem veszik észre a lábaik alatt vészesen korhadó pódium nyekergését.

Szerencsére egyre többen vannak azok, akinek a figyelmét mindez mégsem kerüli el. Így történhetett, hogy 1945 óta először, a legnagyobb párt a nemválasztók pártja lett, messze lekörözve az egyébként hivatalos nyertest. Ez azért is érdekes, mert öt évtized tapasztalatai szerint a rossz időjárás kedvezően hat a voksolókra és ilyenkor általában többen járulnak az urnákhoz. Hja, kérem, Ausztria a túrázók országa! Senki sem szalasztana el egy csodálatos napsütéses csúcsostromot holmi választások miatt. Nos, az elmúlt vasárnap egyértelműen NEM hozott túraidőt. A szavazók egyharmada mégsem adta le szavazatát. Vajon miért?

Freda Meissner-Blau, az osztrák zöldek karizmatikus megalapítója a Standardban hangot adott kétségeinek és elmagyarázta. Legszívesebben ő maga is távol maradna a választásoktól, de ezt nem teheti, mert azon generációhoz tartozik, mely még a választójogokért harcolt. Szerinte Ausztria egy megrögzött pártállam, a politikusok alapvető magatartása a gyávaság. Ha csak tüsszent egyet a nagytöke, ők máris ágyba bújnak a rémülettől (“Wenn das Finanzkapital niest, legen sie sich schon ins Bett vor Schreck”). A választási hadjárat csak hulladékot hozott (“Makulatur”). Az igazi nehézsúlyú, megoldásra váró problémák megszólítása teljességgel elmaradt (“nichts von Relevanz besprochen”). Milyen igaza van….