Hogyan éljem az életem? (How shall I live my life?)


…avagy a civilizációtól elnyomott Föld felszabadítása.

howshall Újra Jensennél kötöttem ki. Csodálatos olvasmány! Tíz élet, tíz sors, tízféle küzdelem, példamutató magatartás egy élhetőbb, boldogabb világért. Ebben a könyvében Derrick Jensen a kíváncsi riporter, a hallgató szerepébe bújik, amikor arra keres választ, hogy egyénenként is ki mit tehet, milyen lehetőségei vannak a civilizáció berkein belül is változtatni a dolgok betegítő, romlott, megfásult menetén. Tíz különböző stílus, háttér, tapasztalat, megannyi nézet, felfogás, látásmód, ám egy nagyon szoros, közös alapfelfogás: a nyugati civilizáció nemcsak a természeti világ, de egyben önmaga teljes elpusztításán munkálkodik.

A megszólalók a Derrick Jensennel folytatott beszélgetést felvállalva, tudatosan is az író által képviselt nézetek szószólóivá váltak. Teljesen szubjektív, olvasója válogatja, ki mely riportalanyt fogja leginkább a szívébe zárni. Címszavakban megpróbáltam összefoglalni a megszólítottak nézeteit, hogy egy icpicit érzékelni lehessen az életek és tevékenységeik széles spektrumát.

David Edwards, valaha a marketing menedzserek stresszes életét élő business-man, aki felismerte a rendszer romlottságát és 1991-ben önként kilépett a mókuskerékből. Elhatározását követően a teljes anyagi nincstelenségbe katapultálta magát. Eltartott egy darabig, amíg újra szilárd talajt tudhatott a lába alatt. Tettét mégsem bánta meg, ellenkezőleg, minden vonatkozásban teljesebb és boldogabb életet lelt magának.

Thomas Berry katolikus pap, nem illik a környezetvédőkről alkotott tipikus sémába. Mégis egész életét arra áldozta, hogy megértse, miért pusztítja a jelen domináns nyugati kultúra a természeti világot, és hogy miképpen lehetne túllépni a keretein. Ha a jövőről kérdezik, gyakran beszél látomásairól, egy olyan szörnyű és tragikus világról – mint mondja – amelyben majd nyolc vagy inkább tíz milliárd ember fog lökdösődni és ölre menni a fogyóban lévő tartalékokért.

Jan Lundberg, a Fenntartható Energiaintézet megalapítója, a közúti közlekedés vehemens ellenzője. Az útépítési moratórium meghirdetője. Nincs szükség új utakra – állítja – sem autópályákra, mert szétszabdalják a természeti egységeket, korlátozzák a még vadon élő állatok mozgását és a holt aszfalt-betonburkolatok miatt értékes, élö földsávok vesznek el. Amerika-szerte évente legalább félmillió a közúti forgalom okozta halálos áldozatok száma. Csak dollár-milliárdokban mérhető a még ezt tetéző, közelekedés okozta környezeti kár.

Steven Wise, az állatügyvéd. A jogalkotás csűrt csavaros világának jó ismerője, aki úgy véli, nem csak az embereket illetnek meg alapvető ún. „emberi” jogok, hanem minden autonóm élőlényt. Egy olyan törvény megszületéséért harcol, mely életteret, minimális jogokat biztosítana azoknak is, akik szóismeret hiányában nem tudják megvédeni magukat, például a kozmetikai és gyógyszergyártó cégek nagyüzemi kínzásaitól és atrocitásaitól.

George Draffin, Derrick személyes ismerőse, detektív, a multik pusztító ténykedéseinek, szövevényes összefonódásainak és titkos, palástolt kapcsolatainak a felderítője. Egyik Spokaneban (egy Seattle melletti kisváros Washington államban), közösen elköltött vacsorájuk alkalmával George felsorolta az asztalra került étel és a bennük rejlő vegyszerek eredetének kusza, tízezer mérföldeket kitevő útvesztőit, számba vette az alapanyagokat éhkoppbérért előállító, harmadik világbeli gürcölő munkáskezeket, és természetesen azokat, akik aztán a végén a busás hasznot a zsebükre vágják.

Carolyn Raffensperger – the precautionary principle, az ún. óvatossági elv megfogalmazója, aki a tudomány szemszögéből próbálja megközelíteni és orvosolni a riasztó környezeti problémák zömét. Ma a szó valós értelmében is mindannyian egy nem éppen ártalmatlan kémiai levesbe merítve vagyunk kénytelenek élni – mondja Carolyn – mert a tudományos politikai döntések általában helytelen elvek alapján születnek meg. Ezt sajnos egy önmagunk kiirtására tett kísérlethez lehetne hasonlítani. Az óvatossági elv alapján hozott döntések ezzel szemben sokkal nagyobb elővigyázatosságot és körültekintést kívánnának meg a tudománytól.

Kathleen Dean Moore filozófus, aki arról beszél, hogy az ember öntudata emlékein alapszik és egyénisége a korábban elsajátítottak összességéből áll. Az ember meghal, ha emlékei elvesznek, ha egyedi múltja feledésbe merül. Ugyanígy van ez az élő világgal is. Az emlékeket hordozó kegyeleti helyek és a környezet szemünk láttára történő pusztítása, beláthatóan saját múltunk, saját emlékeink egy-egy darabjának kiirtására tett kísérlet. Nem lehet tehát csodálkozni, ha nem találjuk helyünket a világban, nem tudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk, hiszen tudatunk-múltunk hiányos, töredezett, kiirtott, nem teljes (vö. Nagy Felejtés).

David Abram a különös mágus, bűvész, varázsló és természetgyógyász. Tudománya nagy részét dél-kelet ázsiai természeti népektől tanulta. Szerinte már annyira eltávolodtunk a világtól, hogy ebben a szisztematikus pusztításában észre sem vesszük az önmagunknak kiosztott okozott csapásokat. Mintha mi civilizáltak egy távoli, a világtól teljesen független nézőpontból vizsgálódhatnánk. Ezt a gondolatot a tudomány ültette a tudatunkba, elhitetve velünk, hogy a világ csupán csak egy nagy és komplex gépezet, melyet irányítani kell és lehet. Elzárkóztunk tehát egy minden porcikájában élő világ elől.

Vine Deloria, Dél-Dakotában, egy sziú rezervátumban született indián író. Engem az ő szavai, az ő felfogása ragadott meg  a legjobban. Azonnal megrendeltem a Red Earth, White Lies (Vörös föld, fehér hazugságok) c. könyvét. Deloria rámutat, hogy az indián törzseknek nem volt szükségük messiásra. A sziú indián és a többi természeti nép ténylegesen is szabad volt, része egy nagy, boldog, egységes élő világnak. Csak a sanyarú rabságban sínylődő fehérek szükségleteit elégítik az olyan kitalált és elvont fogalmak, mint a megváltás és a megfoghatatlanul távoli mennyország. Így válik némiképpen elviselhetővé a civilizált mindennapok keserü valósága.

Jesse Wolf Hardin az Anima nature megalapítója, tanító, természetkuruzsló, író. Megvásárolt egy teljesen lepusztult, az ipari civilizáció által tönkretett völgyet, melyet mára újraélesztett (a Gila National Forest egy darabkája). Itt, ebben a nagy szeretettel újravarázsolt paradicsomban tevékenykedik, tanít, szemináriumokat szervez mindazoknak, akik újra érezni kívánják Gaiát, az élő Földet és annak részeivé szeretnének válni.

Kategória: Books | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Vine Deloria, Jr. | SztefanoSpace

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s