A Végjáték harmadik előfeltevése


 

Előző agymenésem egyenes kapcsolatban áll Derrick Jensen harmadik előfeltevésével, mely úgy szól, hogy „Életmódunk – az ipari civilizáció – állandó és széleskörű erőszakon alapul. Szüksége van rá, és nélküle nagyon hamar összeomlana”.

A munkahely elvesztése teljesen érthetően teremt fokozott stresszhelyzetet, hiszen megfelelő jövedelem hiányában elég gyorsan működésbe lépnek a civilizáció intolerancia mechanizmusai, hogy direkt erőszakot alkalmazzanak mindazokkal szemben, akik nem képesek eleget tenni ilyen-olyan (rendszeres vagy alkalmi) fizetési kötelezettségeiknek.

Még a puszta, ártalmatlan lét sincs ingyen, amihez pedig csak lélegezni, inni és enni kellene. Az első még garantált, bár jelentős minőségi különbségeket vehetünk észre a társadalmi rétegződés okozta lak- és munkahelyek függvényében. Az ivóvíz problémája köztudottan világszerte fokozódó gond és a multinacionális tőke – újabb profit reményében – egyik kifejezett célja a szolgáltatások privatizálása, és ezen belül is az ivóvízkészletek feletti kizárólagos haszonjog megkaparintása. A harmadik tényező, az élelem, illetve annak elzárása és nyereségen alapuló forgalmazása pedig a civilizációban a kezdetektől a függőségi viszony, a széleskörű erőszak létrejöttének elsödleges oka. Ezért mondják a nyugati típusú civilizációt a „wage slavery” azaz bérrabszolgaság kifinomult rendszerének.

Közben még egy pillanatra elmerengek azon, hogy tulajdonképpen minek is a mértéke ez a „munkabérnek” vagy „fizetésnek” nevezett juttatás? Némi töprengés után oda lyukadtam ki, hogy alapvetően háromféle jövedelmet különböztethetünk meg (ami természetesen csak az erőszaknak kiszolgáltatottak seregére vonatkozik):

  1. A piaci tőke-környezetben kifizetett jutalék általában annak a mértéke, hogy az alkalmazott potenciálisan mekkora profitot képes kitermelni a munkaadójának.
  2. Az állami, politikai, hivatalnoki illetve kommunális szférában a bér nem a profittermelői képesség mértéke, hanem családi-, maffia- és egyéb kiszolgáltatottsági viszonyból fakadó, eredendően igazságtalan beskatulyázás mércéje. Itt túlnyomórészt az állam és a karhatalom (az erőszak) intézményeiben kialakult juttatásokat kell érteni.
  3. A harmadik pedig a társadalom rossz lelkiismeretét enyhíteni hivatott adományokra épülő bérezés.

Nincs sok esélye annak, akit nem áldott meg a teremtő semmilyen profittermelésre alkalmas tulajdonsággal, nem született befolyásos szociális szférába és a véletlen következtében még az alamizsnaosztás egyébként széleskörű rendszere is elkerüli.

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s