Zsugorodás, mennyi időnk maradt még?


Beszélgetőpartnereim ferde tekinteteket vetnek rám még ma is, amikor a jelen gazdasági válság közvetlen kiváltó okát a nyersanyagárak robbanásszerű emelkedésében vélem látni. Még szerencse, hogy a „nem kapitalista” sajtó rendszeres olvasója vagyok, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy ha kevés is az időm, de néhány helyre általában mindig bekukkantok. Az egyik Ran Prieur blogja. Ott ma ráakadtam egy érdekes értekezésre Dimitry Orlov tollából, amely megerősíteni látszik az általam korábban kimondott tézist.

clip_image002

Tudniillik azt kell számba vennünk, hogy az olaj nem egy tetszőleges mennyiségben vásárolható árucikk, hanem olyan nyersanyag, amire gyakorlatilag folyamatosan és feltétel nélkül rá vagyunk utalva. Ebből eredően létezik egy minimális fogyasztási küszöb, ami a civilizáció rendes és megszokott menetéhez, szokásaink fenntartásához nélkülözhetetlen.

Egy bizonyos Francois Cellier állítólag kiszámította, hogy kb. 600 dolláros hordónkénti ár esetén annyi pénzt kellene kiadni a normál szükségleteket kielégítő olajért, amennyi a világ nemzeteinek összterméke (GDP). Ez azt jelenti, hogy sem kenyérre, sem ruházkodásra sem egyéb másra nem jutna, mert minden egyes fillért olajra kellene kiadni. A krízist kiváltó 150 dolláros hordónkénti ár tehát a világ össztermékének mintegy egynegyedét emészti fel, és amely egy tapasztalati küszöbértéket képvisel.

Megfigyelhető ugyanis, hogy globális gazdasági krízis alakul ki, amint a világ-GDP mintegy egynegyede kel el olajvásárlásra. Feltételezhető, hogy ez a felfelé, majd lefelé ívelő hullámszerű folyamat többször is megismétlődik, azaz gazdasági fellendülés, azt követő drágulás mindaddig, amíg újra el nem fogy az olajra költhető pénz. Közben a fekete arany önköltségi ára folyamatosan emelkedik – egyre mélyebbre kell fúrni, egyre hosszabb vezetékeket kell lefektetni és így tovább. A válság közvetlen következménye pedig az, hogy a világ GDP-je is csökken. Ebből pedig egyenesen az jön ki, hogy az olajba invesztálható globális pénzmennyiség is kisebb, illetve csökken az olaj felhozott mennyisége. Ez a kör viszont ismét a világ GDP zsugorodásához vezet, ami egy önfékező, negatív visszacsatolásban ér véget.

Konklúzió, feltarlózhatatlanul megindult tehát egy olyan gazdasági összeomlás, mely emberi léptékben mérve hosszú időre meghiúsít minden előirányzott növekedést. Ez tehát annyiban jó hír, hogy minden bizonnyal vége az eszeveszett, korlátlan exponenciális növekedést megkövetelő gazdaságpolitikának és a fizikai valóság végességének egyszerű ténye miatt önmagától beindulni látszik egy hosszú távú önszabályzó, helyreigazító folyamat – annak minden következményével egyetemben.

Megjegyzés: A világ GDP-je (tulajdonképpen GWP: Gross World Product) és az olajfogyasztás után kutatgatva rátaláltam egy másik cikkre, mely erős kételyeket ébreszt az Orlov által közölt számokra vonatkozólag. Nos a BP statisztikai adatai szerint a világ napi olajfogyasztása 84455*10^3 hordó volt. Ez szorozva 365-el annyi, mint 30.8*10^9 hordó évente, ami 150 dolláros ár esetén 4.6*10^12 dollár. A CIA Ténykönyve szerint a világ 2008-as összterméke (GDP) 62.25*10^12 dollár, ami nem igazán teszi ki az világ GDP egynegyedét, hanem csak mintegy 7%-t.

http://cluborlov.blogspot.com/2009/06/definancialisation-deglobalisation.html

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s