Az obsolencia jelentése annyira idegen és ismeretlen a magyar köztudatban, hogy valószínűleg hiába is keresnénk erre vonatkozó egyértelmű utalásokat. Bevallom, én sem tudtam létezéséről, mindaddig, amíg a minap, az ARTE televízióban bemutatott dokumentumfilm fel nem hívta rá a figyelmem. Készülj fel rá, a film explozív tartalmú, sokkoló és minden bizonnyal mélyen lesújtó élményt nyújt, mert bár valamelyest tudomásunk van afelől, hogy miként működik a mi világunk, mégis a piacgazdaság talán egyik legfontosabb alapelvéről, az obsolenciáról mindeddig fogalmunk sem volt. Létét sikerült egészen jól eltitkolni.

Mint kiderül, a piacgazdaság három alapvető pilléren nyugszik:

1. Reklám
2. A kölcsön intézménye és az adóság
3. Obsolencia

Az utóbbi szó alapja az angol obsolete, ami azt jelenti elavult, ósdi, idejétmúlt, azaz kidobásra érett, ha történetesen egy használati cikkre mondjuk. A dolog lényege azon a sarkaltos ponton nyugszik, hogy a technológiai fejlődés szintje lehetővé tenné, hogy többségében olyan termékek jelenjenek meg a piacon, melyek élettartama túlmutat a ma használatban lévő dolgaink és szerkentyűink tartósságán. Sajnálatos módon a gyártók és kartellekbe tömörült multik ezt mégsem teszik, sőt ott is, ahol ez a véletlen folytán sikerül, tudatos módosítások alkalmazásával, rontják, csökkentik produktumaik élettartalmát.

Ezt már ugyan korábban is sejtettük, főleg, amikor a televízió vagy a mosógép röviddel a garancia leteltével szusszantotta ki lelkét, ám a filmben most kétes sejtéseken túl konkrétumok is előkerülnek. A kérdésre, hogy ezt ugyan miért teszik, szintén világos választ kapunk. A fogyasztói társadalom korlátlan növekedésre építő abszurduma előtt teljesen elfogadhatatlan egy olyan elv, mint a tartósság és az elnyűhetetlenség, mely vészesen csökkenti a forgalmat és így a kitermelhető profitot is. Azaz, a termékekbe mára széleskörűen és tudatosan olyan korlátok kerülnek beépítésre, melyek garantálják az obsolenciát, azaz a termék hibátlan működőképességének a végét.

Ez egyáltalán nem vicc és nem lázálom! Itt van példának okáért az a 110 éves izzó, (kép) mely még ma is világít. Mert mint kiderül, már a 20. század legelején is képes volt az ipar sorozatban olyan izzókat gyártani, melyek 2500 órát világítottak és ez mára elérte, sőt meghaladta a 150000 órát (pl. Narva DDR). Vajon minek tudható, hogy a wolframszálas körték garantált élettartama a későbbiekben csupán csak 1000 óra lett? A válasz, az 1924. december 23. megalapított Phoebius kartell nevét viseli. Az izzókat gyártó vállatok (többek között a magyar Tungsram) ugyanis megegyeztek egymással, hogy villanykörtéik élettartamát 1000 órára csökkentik. Valamely tag vétett a megállapodás ellen, az magas büntetést fizetett a kartellnek.

Törtélelmi eseteken túl a film mai használati cikkeinkkel kapcsolatos sztorikban is bővelkedik. Említésre méltó az Apple feltűnően gyorsan romló akkumulátorai, a tintanyomtatók élettartalmát elektronikusan korlátozó reteszek és a kelleténél korábban felszaladó szemű harisnyák.

http://videos.arte.tv/de/videos/kaufen_fuer_die_muellhalde-3700234.html