Hirschwandsteig, Wachau


Még nem túráztam a Wachauban. Az itt rendszeresen megrendezett őszi futóversenyen ugyan már kétszer is indultam, ám a verseny hevében néhány tömény pillantáson kívül, aligha lehet az itteni borvidék szépségeire összpontosítani. Ezt tehát mindenképpen pótolnom kellett, annál is inkább, mert idei tavaszi túráival Robert Rosenkranz is felcsigázta az érdeklődésemet.

A holt szezont mindenképpen jól ki lehet egy ilyen Wachau-béli vállalkozással tölteni. Azért nevezem holtnak, mert az Alpokban most még felemás a nóta. Lenn tikkasztó a nyár, fenn meg még jeges lejtők lephetik meg a feljebbre vetődő turistákat. Hegyekben jártas ismerőseim is melegen ajánlották, biztos, ami biztos alapon, magamhoz venni a jégcsákányt meg a hágóvasat, ha a 2000-sek felé indulnék. Meséltek tavaszi kalandokról, amikor már mind a völgyben mind pedig a csúcson elolvadni látszott a hó, csak az oromra vezető árnyékos északi, északnyugati lankákat borította még jó vastagon a jégpáncél. Nos, egyelőre ilyenen hibrid túrára nem vágyom, marad hát úgy cirka május végéig a Hohe Wand meg a Wachau.

Hirschwand2D
GPS nyomvonal letölthető
Hirschwand3D
…és 3D ábrázolásban

Miből lesz a cserebogár alapon, végül is a tervezett túra nem sikeredett olyan diétásra, mint annak előtte elképzeltem. Alpesinek semmiképpen sem nevezhető a Wachau, de egy jó kis kaptatót, egy mini Klettersteiget (Hirschwandsteig A/B) plusz egy kilátót a Duna völgyére (Seekopf) mégis csak tud produkálni. Ezen kívül, ha rezzen az avar, rengeteg zölden-lilán csillogó gyíkot is meg lehet itt csodálni.

Remélem még az utánam érkezők is gyönyörködhetnek a tájban. Biztos nem vagyok benne. Az erdő ugyanis rettenetes száraz. Helyenként térdig lehet gázolni a zizegő tavalyi falevelek tengerében. Szinte naponta hallani egy-egy erdőtűzről olyan helyeken is, ahol korábban ilyen probléma sohasem adódott. Gondolhatod hogyan szörnyülködtem, amikor egy idősebb túrázó házaspár a Seekopf kilátó tövében uzsonna után nagy lelki nyugalommal rágyújtott. Komolyan mondom elhatároztam, hogy figyelem a tökfilkókat, és ha a szenvedélyük lángra lobbantaná az avart, valami nem túl romantikust teszek velük, még mielőtt nekiállnék oltani. Meg is vártam rendre, amíg elfújják a rohadt bagót és csak úgy folytattam az utamat, hogy meggyőződtem, a balfácánoknak nem sikerült felgyújtaniuk az erdőt. Nem kívántam összeszólalkozással elrontani a napomat, és kifejezetten nehezemre esett a néma szemtanú szerepe. Megboldogult Popper Péter vezette be az ilyenekre és a hasonszőrűekre a tökjani kifejezést. Hát kérlek, a tökjanikkal ott Kremsnél is el lehetne rekeszteni a Dunát.

Kategória: Hobbies, Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Sztefanó szerint:

    Pont ilyesmire gondoltam, amikor a felemás, azaz hibrid túrázás és hegymászás veszélyeiről szóltam: http://noe.orf.at/news/stories/2530947/ ==> A Rax egyik jégmezején rekedt, magyar túrázókból álló csoportot kellett lehozni a hegyi mentőknek. Emlékeztetőül, aznap (2012. április 29) a völgyben már 30 fokos nyár tombolt, fent meg (cirka 1800-1900 m) lépni sem lehetett hágóvas nélkül. Hajlamosak vagyunk civilizáció tompította tudatunkkal komolytalan kalandokba bocsátkozni, felkészületlenül útra kelni és helytelen döntéseket hozni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s