Öregember nem vénember, tartja a szólásmondás. Sőt, még valamelyest fejlődni is képes egy ilyen trotty, teszem hozzá én, vigyorogva és kifejezett örömmel nyugtázva. Mondom ezt, annak ellenére, hogy az igazi nagy áttörés azért még várat magára.

Tavaly vettem először részt ezen 10 kilométeres klasszikus futóversenyen és azonnal elnyerte a tetszésemet. Nem úgy, mint a rémes VCM. Itt hál’ istennek nincs fojtogató tömeg; idén körülbelül 250 résztvevő állt rajthoz. Stressz nélkül lehet a verseny helyszínére érkezni, mind tömegközlekedéssel (S-Bahn) mind pedig személygépkocsival. A Holmes Place nevű fitnesz-centerben kulcsra zárható ingyenes szekrénykék állnak a versenyzők rendelkezésére. Nincs illemhely mizéria. A verseny után lazán, tolongásmentesen és bérmentve zuhanyozni lehet ugyanitt. A pályán sem kell küzdeni könyökkel és bodicsekkel az előbbre jutásért. Ez itt valóban egészen más! A körülmények szinte már gyanúsan optimálisak. Mára még az ég is áldásosan beborult és a levegő hőmérséklete a futáshoz ideális 16 fokra hűlt le. A szél mérsékelt maradt, az eső lába bár csüngött, az ég csatornái nem eredtek le.

A titokban kitűzött minimalisztikus célomat sikerült elérnem. A tavalyihoz viszonyítva másfél percet javítottam az eredményemen és egyben áttörtem az 50 perces álomküszöböt, illetve túlléptem a 12 km/h átlagsebességet (= 05:00 perc/km). Konkrétan az elért időm 0:49:23 ami kilométerenként 04:56 .