A változatos Grafensteig


A legtöbb hegyi túra jellemzően vagy mindvégig az erdősávban marad, vagy pedig, többé-kevésbé kemény kaptatók árán magashegyi környezetben visz. Mivel nehéz felvackorodni az ormokig, az utóbbi turistaösvények általában nem is hagyják el a törpefenyők, füvek és zuzmók uralta világot. Kivételek pedig akadnak. Itt van példának jó okáért Nördlicher Grafensteig (1200-1400 m tengerszint feletti magasságban). A Schneeberg északi-északkeleti lejtőin kanyargó turistaút párját ritkító különlegessége, hogy bár gyakorlatilag sehol sem hagyja el az erdősávot, az erre tévedő túrázó mégis belekóstolhat a magashegyi környezet eredeti ízébe, mégpedig extra megpróbáltatások nélkül is.

NorthGrafensteig_2D
Nyomvonalam a térképen (gpx)
NorthGrafensteig_3D
… és ugyanaz plasztikusan (3D)

Ez úgy lehetséges, hogy az ösvény legalább három helyen sziklagörgeteggel borított, Ries néven ismert széles horpadásokat keresztez. Távolból szemlélődve a horpadások úgy néznek ki, mintha a folytonos sziklafal pereme repedt volna be többször is. Mintha valami hatalmas, láthatatlan szakító- vágóerő nyomán alakultak volna ki ezek a sebek a hegygerinc egyik felében. Nem sikerült megtudnom a német Ries szó ilyen jellegű eredetét, de szerintem köze lehet a Riss főnévhez (szakítás) illetve a reißen igéhez (szakítani).

A Nördlicher Grafensteig, északról déli irányban haladva, átvág tehát először a keskenyebb Lahning Riesen, majd a legszélesebb, messziről is jól látható Breite Riesen és végül a Krumme Riesen. Ezek a horpadások télen mély hóval, jéggel borítottak (sítúrázók kedvenc terepe), ezért csak magashegyi, hidegebb környezethez szokott növényzet éli itt túl. Olyan, mintha fagybirodalom lefelé buggyadó jeges lehelete örök átokra kárhoztatta volna a vidéket.

Az ösvény tehát szakaszonként visz zöldben és szürke sziklavilágban. A szépen zöldellő, hűvös, árnyékos fenyvesek felváltva adják át a stafétabotot az izzó napon felforrósodott, verejtéket fakasztó görgetegtengereknek. Igazi, élvezetes csemege a természet csodálatos bűvészkertjéből!

Az útvonalam kissé rendhagyó és némi magyarázatra szorul. Losenheimben először is az ülőliften felvitettem magam a nyeregbe (Fadensattel) és a túra végén ugyaninnen, szálltam vissza a lifttel a völgybe. A hegyi állomásból a Nördlicher Grafensteigen át a Schneidergrabenig mentem és leereszkedtem Schnebergdörflig. Ott balra fordulva, mezőkön, erdőkön és dombokon át visszatértem Losenheimbe az ülőlift völgyi állomásához. Itt, bár befejezhettem volna a túrát, de még hiányzott a tortáról a hab. Legutoljára tehát még felkaptattam (gyalog persze) vissza a hegyi állomáshoz (Fadenstalle), hogy az Edlweißhütteben egy jóízűt falatozzam. A dolgot persze lehet ülőlift nélkül is variálni, kinek tetszése szerint. Jelen esetben a 350 méteres kaptatót, jó okból, a túra legvégére hagytam tesztnek (lásd előző bejegyzéseimet). Sikerült kapkodás nélkül időben megszöknöm az éppen kitörni készülő zivatar elöl is. Talán ha egy fél órával tovább maradok, az égi áldás tövestől a nyakamba szakad. A visszapillantó tükörben jól kivehető volt a lilásfeketeség, amibe a korábban még verőfényes Schneeberg burkolódzott.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport, Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s