Kényszerszünet


Különösen szomorít, hogy éppen amikor nem szál egyedül, hanem egy társsal (a német úgy mondja Bergkamerad, hegyi bajtárs) vágtam volna neki egy tervezett kirándulásnak, “megnyílt” a derekam. A nem jóját! Kiírtam rendre a szabadságomat, majd kedden este örömteli készülődés közepette tettem vettem, mígnem egy közönséges felmosó vödör fölé hajoltam, amiben a hegymászó sisakomat tisztogattam. Hirtelen éreztem, ahogy a derekam izmai nem tervezett összehúzódást hajtanak végre, ami eleinte még semmiféle fájdalommal nem járt. Később aztán hétrét hajlást okozó, a kiegyenesedésemet pedig felettébb effektíven gátló fájdalom is jelentkezett. Így aztán lőttek a hegyi kalandnak. Ergo, itt “nyaralok” csak lassan enyhülő fájdalmaktól kínozva a teraszon és blogolok. Célunk a Franz Scheikl Klettersteig lett volna, melyhez épp most pazar idő is társult volna. A fal ugyanis nedves, északi fekvésű és nehezen szárad. Az utóbbi három napban kitört kánikulának köszönhetően nyilván optimális, nyálkátlan körülmények uralkodhatnak arrafelé. Búslakodom, de hajrá és kitartás. Mindenkire sor kerül egyszer…

Kategória: Health, Sport, Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s