A talpától a tetejéig, Klosterwappen


Hogyan lehet egy napsütötte vasárnapon tülekedés nélkül, magányosan a természet szép ölelésében feljutni a Schneeberg legmagasabb csúcsára? Nyilván nem a fogaskerekűvel, mely ilyenkor monoton rendszerességgel ontja a hegyre a naiv tömegeket. A segítség nélküli önerős feljutásnak rengeteg módozata van. Az egyik legigénytelenebb és talán legmagányosabb útvonal a Schneeberg legkeletibb csücskéből, egy jól eldugott falucskából (Rohrbach im Graben) indul és a Ternitzer Hütte irányába visz. Utam Mária Országa (Marias Land) nevű vendéglő parkolójában veszi kezdetét. Innen nem tessékelnek ki, még akkor sem, ha éppenséggel nem térsz be falatozni.

Klosterwappen
Nyomvonalam letöltehtő
Klosterwappen3D

Az ösvény egy meredeken felfelé tartó szorossal (Rohrbachklamm) indít, mely tán az egész útvonal egyik legszebb és legigényesebb szakasza. A mintegy 15-20 perces jelölés nélküli kaptató később egy széles erdei útba torkollik, mely erdőkön-mezőkön át emelkedik mérsékelten de mégis határozottan.

A Ternitzer Hüttenél egy kis bonyodalmam támad, mert egy olyan nyomvonalat próbálok követni (forrásom a bergefex.at), mely bár elméletileg a térképen fel van tüntetve (lásd pirossal keretezve), de mintha benőtte volna a növényzet, számomra fellelhetetlen. Mint később kiderül a rendes út az alábbi képen a kékkel jelzett vonal lenne. Mivel erről nincs tudomásom, improvizálok és a Salamander legközelebbi megállója (Haltestelle Ternitzer Hütte) felé veszem az irányt. Néhány perc alatt rendre el is érem. Itt keresztezem a fogaskerekű sínpárját, majd ráfordulok a széles turistaútra, mely egyenesen Baumgartner megállóig visz.

image

Baumgartnerben tartok némi tízóraizással egybekötött pihenőt. A csendes idill rögvest véget ér, amint bepöfög egy nosztalgiavonat és öt perc szünetet tart. Az állomást elözönlik a kényelmes turisták és a korábban uralkodó nyugalom elporlad. Egyesek úgy viselkednek, mintha csak a Mariahilfer Strassen korzóznának. A természet szépségei iránt teljesen immunis gyereksereg, kutyák, kiabáló, hadonászó apukák, irritált anyukák és nehezen mozgó túlsúlyos nagymamák. Csendes meditációmat gyorsan be is fejezem, hogy nekivágjak utam cirka egyórás kulcsfontosságú szakaszának, mely immár a platóra visz.

Baumgartner egyben az erdősáv határa is. Az út további része magashegyi környezetben kanyarog felfelé. A ragyogó napsütéshez erős, hűvös déli szél társul, mely a testhez tapadó nedves ruhán áthatolva kéjesen borzongató érzést vált ki. Az ultraibolya sugárzás erőssége szinte szagolható a levegőben. Izomgörcs elleni aktív prevenció részeként itt-ott megállok nyújtani. Óvatoskodásom ellenére is mintegy 50 perc alatt, baj nélkül érem el az Erzsébetnek (Sissi) szentelt templomocskát és a platón vagyok.

Cirka 1300 m leküzdött szintkülönbséggel a lábaimban vegyülök a fogaskerekűből éppen kiszállók friss mozgású csoportjai közé. A maradék mintegy 250-300 méteres kaptató arra a meredek domboldalra összpontosul, mely közvetlenül a Klosterwappenra vezet.

A kép, ami jelenleg odafenn a látogatókat fogadja nem túl romantikus, ugyanis a már régebben idetelepített radarállomás körül valamiféle katonai építkezés van folyamatban. Mindezek ellenére a kilátás Alsó-Ausztriára a párját ritkítja. Ebből a szél szaggatása sem tud sokat elvenni. Miután aznapra kitűzött főcélomat, a kondíciós tesztet teljesítettem (mission completed), utam további része laza sétává válik.

A Fischerhütteben rendre ebédelek és pihenek. A csúcsforgalom ellenére az ottani önkiszolgálós rendszer jól működik. Mivel az idő közben jócskán előrehaladott, megpróbálok Hochschneeberg állomásban egy jegyet venni a Hengsthütte megállóig. A körülményeket figyelembe véve lélekben fel vagyok készülve a gyalogos ereszkedésre, meglepetés tehát nem érhet. Szerencsém van, mert enyém a soron következő vonatra szóló legeslegutolsó szabad jegy. További helyek már csak az utolsó szerelvényekre válthatók (17:00 és 17:30). Azt semmiképpen sem vártam volna meg.

A járatom pontosan indul a völgy felé. A Hengsthütte egy vendégfogadó, ahová gépjárművel is fel lehet hajtani, amiben persze nem vagyok érdekelt. Az út további része folyamatosan lejt egészen Marias Landig Rohrbachban. Mivel a meredek szorost most kikerülöm, az út valamelyest tovább tart. Megközelítőleg egy és egynegyed óra elteltével érek vissza a parkolóba.

A túra teljes hossza 24 km, ebből 5km lefelé a fogaskerekűvel, azaz cirka 19 km gyalog. Az időtartalma bruttó 8 óra, a szintkülönbség 1550m.

.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport, Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s