Egyperces (4)


Szimptomatikus a sajnálatos, de a nyugati kultúrára jellemző történet, miszerint két siheder egy tízkilós szikladarabbal agyonütött egy hattyút a Traunseen, majd dolguk végeztével a motorjukra pattantak és röhögve távoztak a helyszínről.

Magam is megfigyeltem, hogy amint a természetbe szabadulnak a betondzsungelben nevelkedett családok csemetéi, első dolguk a fergeteges pusztítás (tisztelet a kivételnek). Legyen az csiga, vagy bogár, amit el lehet taposni, ágak, amiket le lehet tördelni és husángként, szablyának használva zúzni mindent, ami éppen útba kerül. És közben artikulálatlanul nyihogni és teli torokból üvölteni. Eközben apuka és anyuka büszkén mosolyog életrevaló gyermekeik ténykedésén hízva. Ez a mi tükrünk. A felnőtt generáció tükre. Bizony mondom néked, addig ne várj semmiféle javulást az élet semely területén, amíg nem rendezzük viszonyunkat a természeti világgal.

image

Kategória: Egypercesek, The Problem of Civilization | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s