Friss túrabeszámolók prózai okokból kifolyólag váratnak magukra. Az elmúlt vasárnap például terv szerint nekiiramodtam egy hótalpazásnak, mert az időjárás előrejelzés délig gyenge hószállingózásról majd a délutáni óráktól felszakadozó felhőzetről beszélt. Mint kiderült, ez egy kivételes melléfogás volt (a prognózisok általában elég jól beválnak). Amikor korareggel útra keltem a hó valóban még csak gyéren és szégyellősen szállingózott, majd egyre sűrűbbre fogta. Az autópályán aztán olyan heves hóesésbe keveredetem, hogy jobbnak láttam haladéktalanul visszafordulni. Később kiderült, ez egy felettébb jó döntés volt. Úticélomban aznap 40 cm finom porhó hullott a csupán néhány napos friss 30 cm takaró fölé, ami egy egyedül nyomvonalat taposó normál halandó számára iszonyatos kihívás.

Ez mindjárt felvet egy gyakran visszatérő témát is, amikor olvasóim kérdik, hogy társulhatnának-e egy-egy kirándulásra. Ezzel kapcsolatban megragadom az alkalmat, hogy elmondjam, szívesen megyek bárkivel, de nem feltétel nélkül. A mégoly szerény hegyvidéki kaland is rejteget veszélyeket. Tavaly egy Himaláját és nyolcezresek halálzónáját megjárt alpinistát kellett a hegyi mentőknek lehozni szorongatott helyzetéből a Schneealpe egyik lejtőjéről. Pedig a hegység legmagasabb csúcsa “csak” 1903m. Hirtelen hóviharba keveredett és bár a helyzetre helyesen reagálva beásta magát a hóba, a végén mégis tárcsázta a 140-es SOS számot. Az alacsonynak tűnő 1700 méteres tengerszinten is meglibbentette a halál szele.

Mit mondhatunk, és mit tehetünk akkor mi amatőrök? Például elfogadjuk, a természet szava elsődlegességét. Túrát nem lehet hetekkel, hónapokkal előre megtervezni, legfeljebb csak a szándékot lehet kinyilvánítani, hogy megfelelő időjárás esetén bizonyos kiruccanást megvalósítunk. Mivel mégsem lehet senkit csak úgy a szögről leakasztani, 48 órával a túra kezdete előtt lehet az időpontot lefixálni.

Előhozakodnék, mondjuk a vasárnapi esetemmel. Mint az ollózott kép is mutatja, a meteorológia még csütörtökön is verőfénnyel kecsegtetett. Pénteken már csak 6-8 óra napsütésre módosult a jóslat, majd szombaton mindössze 2 óranyi délutáni napsütésre szűkült a hivatalos változat. A valóságban pedig egész napos intenzív havazás köszöntött be.

Ha most történetesen valakivel megegyeztünk volna a vasárnapban, akkor meglehet, mégis nekivágunk, mert ha már levezettél több száz kilométert, akkor nem fogsz csak úgy dolgod végezetlenül hazamenni. Valószínűleg megpróbáltalak volna erről mégis meggyőzni. Maradjunk azonban annyiban, hogy mégis nekivágunk és a Himaláját járt alpinista sorsára jutunk. A hegyi mentés ára borsós, és kegyetlenül behajtattatik. Akinek megmentik az életét, lehet később belerokkan a számlába. Ezért jó, ha van biztosításod.

A kép pejoratív értelemben reklámozza a helikopteres mentést, most mindössze 15000€-ért. Nyáron 10% a kedvezmény. Pelenkát ingyenes kapnak a megmentettek (teszi hozzá…).

Valamennyi németországi, svájci és ausztriai alpesi szövetség tagságijával együtt jár egy ilyen jellegű biztosítás is. Ha tehát minden kötél szakad, nem kell számolgatni a túlélés árát. Részemről az Osztrák Alpesi Szövetséget (ÖAV) merném ajánlani, mert külföldieket is felvesz tagjai közé, az olyanokat is, akik direkt csak ezért szeretnének belépni. Az idei költség 52€ (egy egész évre).

Megfelelő fizikumot és jó kondit is magaddal kell hoznod (a megfelelő felszerelés pedig magától értetődik). Vannak, akikről tudom, hogy komoly kalandokkal a hátuk mögött szólítottak meg, másokról viszont a jelzett szándékon kívül semmit sem tudok. Előny tehát, ha rendszeres sportoló vagy és vannak tapasztalataid.

Mondok egy más példát. Egyik ismerősöm, Georg, aki két évtizede sziklamászó és nem riad vissza a meredek lejtők láttán, a minap hótalpazásra szánta el magát és nekilendült a Hochstaffnak az Ebenwald magaslatról. Nos, ez a kiruccanás semmiképpen sem mondható vadnak, hiszen legfeljebb alig 400m szintkülönbséget lehet összekaparni. De a mély porhó, az egy ohóóó! Minden egyes lépés akár a duplán szedett lépcsőfokok. Hazafelé menet aztán őt is elkapta az általam már oly jól ismert és ismertetett combizom görcs (musculus adductor longus). Télen 100m szintkülönbség legyűrése nem ugyanaz mint nyáron. Esetenként felér a duplájával, sőt… Szerény tapasztalataim tehát körültekintésre és óvatosságra intenek. Remélem nem kedvetlenítettem el senkit.