Miként lehet egy fölöttébb népszerű hegyre, történetesen a Preinerwand/Rax platójára, ünnepnapon és káprázatos időben úgy feljutni, hogy közben megmaradjon a tisztes távolság a zajos  tömegek hadától? Nyilván nem kötélpályás segédeszközzel, sem pedig a túlcsordult Hans Haidsteig egyébként első osztályú élménnyel kecsegtető ferratáján. Nem, egy olyan szombaton, mely egyben államünnep is, más útvonalat kell választani! Ilyenkor ugyanis a bevásárló templomok  zárva vannak, és ez még azokat is a hegyre animálja, akik egyébként ilyesmire nem kaphatóak.

Nos, a Preinerwandsteig ilyen tekintetben egy tökéletes választás. A káprázatos idő ellenére elmondhatom, hogy aznap arra még a madár sem járt. A magány és csend tökéletes. Hosszasan és zavartalanul tudok gyönyörködni a Rax alatti völgy egyik szorosán át, kiömlő és azonnal elpárolgó ködfolyamon. A látvány lenyűgöz!

Pillantás a Preinerwandsteigről: a völgyből kifelé áramló ködtenger 

Ha a Preinerwand alatt állsz, akkor a csúcskereszthez balról a Hans Haidsteig kanyarog felfelé, míg a vele átellenesen, jobbról a Preinerwandsteig. Ha Griesleitenből indulunk, akkor a beszállókhoz vezető útvonal is azonos,  és csak a Bachinger Bründl forrás előtt ágaznak el. Balra, kissé lefelé a Hans Haidsteighez vezet az út, én viszont jobbra veszem az irányt, majd megkezdem az erőteljes kaptatást a Preinerwandsteig irányába. Az útvonal alsó sziklagörgeteggel kitöltött része elég vesződséges és jól oda kell figyelni, nehogy visszacsúszás legyen egy-egy próbálkozás vége. Mielőtt még kiérnék a fal tövébe, egy arra alkalmas helyen felveszem a sisakomat. Később, szilárdabb, sziklás terepre érek, mely élvezetes mászást nyújt.

A táv (Griesleiten, Preinerwandsteig, Seehütte, Predigstuhl, Schlangenweg, Waxriegelhaus) cirka 14 km, 1200m szintemelkedés, bruttó 7:00 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

A Preinerwandsteig sok helyen, mint könnyű, A/B kategóriájú Klettersteig van feltüntetve. Ez nézetem szerint helytelen besorolás, bár valóban lehet itt találkozni efféle vasalt biztosításokkal is. A Preinerwandsteig inkább a felső Herminensteighez (Schneeberg) hasonlítató a legjobban. A fal leküzdéséhez valamennyi végtag koordinált bevetése szükséges. A szakirodalom ezt, UIAA I-es szintű mászásnak nevezi, tehát igazi hegymászás. Főleg akkor, ha kiderül, a kihúzott ósdi drótkötél mellőzésével, sziklát fogva, jobban és tán biztonságosabban lehet haladni.

A Preinerwandsteig felső, biztosított szakászához érve és a drótkötelet megmarkolva én is megpróbálok ösztönszerűleg ferratás stílusra váltani, de ez valahogy nem illik a képbe. A rengeteg remek fogást nyújtó szikla szinte kínálgatja magát, ezért felhagyok a kletterezéssel és a továbbiakban megpróbálok a drótkötélről tudomást sem venni. Ez jól működik. A drótkötéllel biztosított második szakasz egy traverz, de a biztosítás annyira laza, hogy ismét csak mellőzöm ahol csak tudom.

Az 1280m magasságban lévő útelágazástól valamivel több mint másfél óra alatt (1:40) érek fel a preinerwand csúcskeresztjéhez (1783m). Némi nézelődés után fél tizenkettőkor érem el a Seehüttet, ahol megebédelek. Ha tehetem, csakis ezt a kunyhót választom, mert ide “ingyen” eljutni nem lehet. Még aki a kötélpályával érkezik Hirschwangból, annak is némi táv-gyaloglásra van szüksége ideérni. Ezért aztán itt általában még ideális túraidőben és vasárnap sincs akkora tülekedés, mint mondjuk az Ottohausban vagy uram bocsá a tömegektől teljesen ellepett, szinte már-már ellehetetlenített Waxriegelhausban.

A Predigstuhról a Karlgrabenba pillantva. A távolban a Semmering

Elemózsiaszünetem után még nem indulok el a völgybe, hanem egy még számomra ez idáig ismeretlen magaslatra, a Predigstuhlra (1902m) igyekszem. Itt már persze gyakrabban találkozom túrázókkal, de úgy tűnik, a Predigstuhl gerince mégiscsak elég fűszeres akadályát képezi a tömegek inváziójának. A kép aztán változik, amint 13:00-kor a Karl-Ludwig Haus alá érek, ahol az úgynevezett Kígyóút (Schlangenweg) kanyarog lefelé a Waxriegelhausig. Még nem ismerem, tehát ez a természetes választásom.

Itt már helyenként olyan érzésem támad, mintha a Mariahilferstrassen korzóznék. Szinte összefüggő sorokban kígyóznak a hegyre törekvők. Jól látszik, hogy sokan még ehhez az egyszerű kaptatóhoz sem nőttek fel. Kutyástól, macskástól, ronggyá izzadt trikókban kapkodnak levegő után az útszélen pihengetve. Ha tehetem, a jövőben ezt az utat megpróbálom mellőzni. A nyugalmat és harmóniát kereső túrázó számára viszont a legelrettentőbb kulissza, a Waxriegelhaus. Preiner Gscheidből ide lehet a legkönnyebben felkaptatni és ezzel összhangban fullasztó ostromzár alatt tartja a jobbára csak a zsíros falatokra éhes tömegek léha hada.

Felüdülés letérni a túrázó-autópályáról és a Waxriegelhaus mögötti erdőben ismét csendes magányban lefelé ereszkedni. Az útvonal innentől számítva már jó ismerősöm, hiszen azonos a Hans Haidsteigről illetve a Seehütte irányából lefelé tartó ösvénnyel.

Preinerwandsteig DIASHOW ANZEIGEN ALLE HERUNTERLADEN