Folytatom a Rax platójára vezető alpesi ösvények skalpjainak begyűjtését. A mostani alkalommal az Ernst Hoyos grófról elnevetett Hoyossteig volt soron. A Pokolvölgyből (Höllental) induló ösvény kiindulópontján több más hasonló alpesi turistaúttal osztozik, az olyanokkal mint a Teufelsbadstubensteig vagy az Alpenvereinssteig. A túrázókra rótt igényeket összevetve, a Hoyossteig sokkal szelídebb az említett másik kettőnél. Az irodalom szerint is legfeljebb csak A/B kategóriás ferrata, ami gyakorlatilag azt is jelenti, hogy nem igazi Klettersteig, hanem inkább egy fekete kategóriás alpesi vándorlás. A ferrata nehézségei is jobbára csak a beszálló falra összpontosulnak, majd a továbbiakban aligha haladják meg az A kategóriát. Az ösvény vasalt biztosítása, a drótkötelek és a kapaszkodást segítő láncok (két vaslétra) tökéletesek, biztonságosak és megbízhatóak.
 |
 |
|
A táv (Höllental, Großes Höllental, Hoyossteig, Klobentörl, Praterstern, Wachthüttelkamm) cirka 15 km, 1350m szintemelkedés, bruttó 7:30 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető. |
|
A Hoyossteighez vezető ösvény bár pirossal jól jelzett, mégis némi koncentráció szükséges a beszálló megleléséhez. A probléma így ősszel a rengeteg lehullott levéllel van, melyek esetenként teljességgel elrejtik a helyreigazító jeleket. A másik probléma, hogy a hivatalosan kijelölt ösvény utolsó szakasza nem igazán sikeredett optimálisra. Számtalan szerpentines kanyargás után az út hirtelen stílust vált és egy sziklafal közvetlen tövébe érve meredeken felfelé kaptatat. Tapasztalt túrázók az évek során egy szelídebb alternatív csapást gyúrtak ki, mely elkerüli ezt az említett szakaszt és mely követésre csalogat. Sajnos az ösvény nem kizárólag a Hoyossteig beszállójához vezet. Egy helyen éles kanyarban jobbra felfelé elágazik. Az egyenesen tovább, északra vezető ágát valószínűleg sziklamászók használhatják és mely a Großes Höllental végében lévő sziklafalakhoz vezet. Kis figyelmetlenséggel, jól el lehet távolodni az eredeti úti céltól. Azt tanácsolom tehát, hogy aki először jár erre, szigorúan tartsa magát a piros jelekhez, és ha ilyeneket nem talál, addig keresgéljen, amíg meg nem leli valamennyit, mert bizony ott vannak, földön, elszórtan, sziklán vagy fán és ezek vezessék a beszállóhoz.
A Hoyossteig tehát nem a technikai nehézségével tűnik ki társai közül, hanem a legnagyobb szintemelkedéssel. A turistaút a Großes Höllental nyugati oldalát határoló fal a Klobenwand tetején lyukad ki. Aki innen a Klobentörl, Praterstern (Ottohaus) érintésével kíván a Wachthüttelkammon át visszaszállingózni a völgybe, annak először is le kell ereszkednie a Rax plató egyik legmélyebb pontjára, oda ahol a Wolfgang Dirnbacher Hütte található (bajbajutottak és megszorultak menedékhelye), majd innen 200 m kaptatással elérni az Ottohaust.
A Hoyossteig-Klobentörl útvonal a magányt és a meghitt csendet kedvelő túrázók útvonala. Ezt én úgy szoktam mondani, hogy amerre még a madár se jár. Sajnos az Ottohaushoz közeledve egyre nagyobb a forgalom. A visszafelé vezető úton aztán ugyan gyérül az emberi nemmel való találkozás gyakorisága, de soha meg nem szűnik. Nem is csoda, hiszen a platóra felvezető egyik legkedveltebb ösvény pont a Wachthüttelkamm. Ez szintén egy A/B ferrata, melyen 29 vaslétrát és három-négy szakaszon kihúzott drótkötél biztosítást számoltam meg.
Néhány hete már ereszkedtem erre lefelé, és akkor panaszoltam a vaslétrák cudar, billegő, már-már életveszélyes állapota miatt. Mostanra nagy meglepetésemre és megelégedésemre nyugtázhatom, hogy a létrarendszert komplett felújították. A laza részeket rögzítették, a letörött korlátok helyébe újakat szereltek fel, sőt új pót-létrákat is kihelyeztek a turistaút fenntartói.
Sztefano-Space 