Úgy döntöttem, még mielőtt lelkileg teljesen a pincébe csúsznék és maradandó károkat szenvednék, radikális végét vetem a depressziómnak. Bár még nem vagyok teljesen kigyógyulva, úgy döntöttem egy síelés minden bizonnyal jót tenne. Friss, kristálytiszta hegyi levegő nem ronthat el semmit. Ha meg elront, akkor legalább megpróbáltam, nem igaz?
Szemben a Grete Klinger-Steig, mely a Vordernberger Zinken gerincén visz.
Kapóra jött, hogy a vasárnapi előrejelzés síelésre kiválóan alkalmas időt jósolt, ragyogó napsütéssel kecsegtetett. Nosza, merre van még egy napi járásnyira hó? A Stuhleck szóba sem jöhet, mert bár a teteje (Steinbachalam & Co.) még élvezhető, de az alsó részei feltehetően a főn aktív sárkásás kárvallottjai. Mönichkirchen sem valószínű, hogy jó állapotban élte túl a plusz tíz fokokat. Annaberg és Mariazell egyaránt a létezés határán sínylődnek, hasonlóan, mint Lackenhof (Ötscher). Kiadós havazás A Hochkaron sem volt hetek óta.
Délebbre kell tekingetni, mert Holle anyó az idén arra rázta a dunnát. Egy jó jelölt Präbichl, az Eisenerz síterep. Különben is valamirevaló eisenerzi kletterezőnek illik télen is tiszteletét tennie errefelé. Így is lett. A puszta tény, hogy Präbichl relatíve magasan fekszik, menti a hó helyzetet. A völgyi állomás 1120 méteren indít, azaz cirka olyan szinten mint a Stuhleck középső állomása.
Nem is csalódtam az ottani kínálatban. Igaz, a terep önmagában nem óriási. Csak két valamirevaló négyüléses lift szállítja az síelőket, ha leszámítom a csákányosokat, amiket nem szeretek. Az egyik négyüléses, a Grübl-Quattro a völgy északi magaslataira szállít, míg a Polster-Quattro az átellenes oldalra. A Grübl a minden tekintetben szelídebb választás. Három lesiklója közül egy kék és két piros, de szerintem csak halványpirosak. A várakozók sora is eszerint oszlik meg a két völgyi állomás előtt.
Míg a Grübelre 10:00 óra után már tömött sorokban várakoznak, addig a Polsterre gyakorlatilag azonnal be lehet szállni. Mindjárt ki is derítettem az okát. A Polster két piros preparált pályája (5 és 5a) bizony jócskán embert próbáló. Sokkal igényesebb vállalkozások, mint az átellenes oldal kínálatai, Megkockáztatom, hogy a Polster legtetejéről indító mély zuhanórepülés felső szakasza ha nem is fekete, de minden bizonnyal kiérdemli a sötétvöröst, avagy a szürkét.
Bizonytalankodóknak készítettek ide egy kék bypass kerülőt, ami nincs bejelölve a kalauzba, de jó tudni. A nap múlásával buckásodik ez a vad ereszkedő és ezzel egyenes arányban csökken, az idevágyó érdeklődök száma is. Késődélután aztán már csak gyéren vitették magukat a síelők a Polsterre, míg a Grübl előtt változatlanul kanyarogtak a sorok. Aki vadul szereti, előnyben! Érdekes módon a Grübel lesiklói délutánra sem buckásodtak el, amire nem találok magyarázatot.
Még megemlíteném, hogy friss, mély hó esetére vannak itt natúr sí utak is, melyek a Polster Classis elnevezésű együléses hegyi állomásából érhetőek el (lásd a kalauzt). A terep nem nézett ki túl barátságosan, ezért a mostani alkalommal eltekintettem a kóstolótól.
Sztefano-Space 