Van egy képzeletbeli listám a közeli és távoli jövő fontos teendőiről, az úgynevezett To-Do List. Mivel elég hosszú már, úgy gondoltam, a mai nap legalább egy pozíciót elintézek. A teendő neve, télen megbirkózni a Schneeberggel. Tudniillik nyáron már rengetegszer jártam fenn, de hóban, jégben még nem. Alapvető fontosságú kellék, a hágóvas, amit már egy éve beszereztem, de még nem használtam. Ma a Fadensteigen bevetésre került.
Panoráma a Schauerstein középső részéről, balra a Schneealpe
Reggel nyolc órakor indulok Losenheimből. Kék ég, langymeleg tavaszi napsütés fogad. Olvadozó hófoltokon át taposok az Edelweißhütte irányába. Nem egészen egy óra alatt érem el. A Fadensteig és a Fadenweg kereszteződésében az előbbit megcélozva, balra tartok.
Alig érek be az erdőbe, máris meg-megcsúszom az eljegesedett meredek kaptatón. Jobbnak látom azonnal hágóvasra váltani. Ez rögvest meg is oldja a problémát. A járásom biztossá válik, többé nem gond a jég. Az erdő fölött sziklás terepre érek, ahol csak gyéren van hó. Itt akár mellőzni is lehetne a hágóvasat, csikorog a sziklán, de nem válok meg tőle, mert tudom, hogy a továbbiakban még nagy szükségem lesz rá. A sziklás labirintus az erdőhatár fölött ér véget. Sziklamorzsalékos terepen kígyózik felfelé az út. Hó, jég és száraz szikla harmadrészt osztoznak a terepen.
 |
 |
|
A táv (Losenheim, Fadensteig, Schauerstein, Fadenweg, Losenheim) cirka 12.5 km, 1210m szintemelkedés, bruttó 6:00 óra. Kékkel a hőmérséklet változása (lásd a plató tetején -5C fok). A zöld profil “szakállai” a szélvihar okozta barometrikus változások jelei. |
|
A következő szakaszon az ösvény beér a Fadenwand sziklafal árnyékába. Itt már megszaporodik a hó is meg az alatta alattomoskodó jég is. Hamarosan jönnek a kulcspontok. Meredek kaptató visz fel egy bevágás alján a drótkötéllel biztosított traverzhez. A drótkötél fele szabadon, másik fele a hó alá fagyva. Hallomásból tudom, hogy vannak hóban gazdag telek, amikor ki sem látszik, csak sejteni lehet a létét. A traverz után balra kanyar jön és egy újabb meredek felszökés, egy az előbbihez kísértetiesen hasonló drótköteles traverzhez. Ezután ismét balra kanyarodik az ösvény, majd a végső felszökés következik, mely a platóra lyukad ki .
Fenn ragyogó napsütés fogad, meg egyre erősödő szél is. Helyenként kilátszik a tavalyi száraz fű és kezdek barátkozni a gondolattal, hogy leveszem a hágóvasat. Egy heves széllökés, mely szélesen teríti a valahonnan fentről hozott finom porhót, jobb belátásra bír. Tudniillik a jeges kaptatásnak még egyáltalán nincs vége. A Fischerhütte irányába emelkedö ösvényt egyre vastagabb rétegben fedi a jégkérges hó .
A Schneebergre oly tipikus, percek alatt lejátszódó időjárás változást élek át. Először csak arra leszek figyelmes, hogy sötétszürke fellegeket takarják el a napot. Ezzel egy időben viharossá fokozódik az éppen szembe fújó szél ereje. Mintha ez még nem lenne elég, a szürke fellegek rátelepszenek a tájra és már nem látok semmit, csak a fakó ködöt. Ha nem lennének az utat jelző karók, fogalmam sem lenne, merre vagyok, merre kell mennem. Így viszont karótól, karóig araszolgatok.
Minden lépés egy küzdelem. Nem csak a viharos szél visszatartó erejét kell plusz erőbedobással ellensúlyoznom, hanem időnként beszakad alattam a jegesen csillogó hókéreg is. Ennek a fele sem tréfa! Amikor a Fadensteigből kiértem a platóra, azt hittem, túl vagyok a nehezén. Nem gondoltam volna, hogy majd a továbbjutás lesz a nagyobb kihívás.
Végre egy másik, karófákkal jelzett út, a Schaurestein keresztezi haladásom irányát. Egy darabig tanakodom, hogy vajon menjek-e még tovább a Fischerhütte felé. Elvileg már látnom kéne a menedékházat, de a makacs köd nem nyílik meg. A vihar meg már időnként majdnem lever a lábamról is. A körülményekre való tekintettel, nincs itt semmi további keresnivalóm. Menekülésszerűen hagyom el platót a Schauersteinen át a Fadenweg irányába. Ez a Gölleren megélt viharra emlékeztet.
Egy negyedórányi ereszkedés után kiérek a felhők alá. Balra, alattam a Wurzengraben szélvédett árka húzódik. Már bánom, hogy nem arra megyek le, mert a Schauersteinen továbbra is tép, szaggat a viharos szél. A Krempel-Hüttét elérve mérséklődik szellővé. Ott befordulok a Fadenwegre és egy széles sípályát találok. A rengeteg sítúrázó fényesre és simára csiszolta.
Az első alkalmas terebélyes fenyőfa szélcsendes tövében elemózsiázom, majd mintegy kétórás gyaloglás után rendre visszaérek az Edelweißhütte alá. Nagy meglepetésemre működik a felvonó, de nem fanyalodom rá, hanem inkább a sárkásás sípályán ereszkedem le a völgybe.
Sztefano-Space 