Az évad első síelése bőségesre és minden tekintetben remekre sikeredett. A véletlen műve nyomán kifogtam az idei tél, síelésre tán legalkalmasabb hetét. Szabadságunk alatt cirka 40 centivel vastagodott a hótakaró, és így végre alkalmam nyílt makulátlan, mély porhóélménnyel is gazdagodnom.

Salzburg tartományban, Pinzgau és Lungau között terül el Pongau, más néven St. Johann és környéke. Itt helyezkedik el az Alpendorf és Wagrain közti síterep, mely a fantázianévre keresztelt Sí-Amadé része. Előnye, hogy autópályán remekül megközelíthető. Csak az utolsó 12 kilométeren visz egyszerű közút St. Johannon át fel Alpendorfba. A kaptatót rendszeresen takarítják, és állítólag soha sincs (avagy csak nagyon ritkán) szükség hóláncra a feljutáshoz.

Alpendorfból kiindulva sítalpon el lehet jutni  Wagrainon és az úgynevezett G-Linken át egészen Flachauig. A síterep kiterjedt lehetőségei miatt négy teljes napon át nagy megelégedéssel ingáztam Alpendorf és Wagrain között, anélkül, hogy szükségét éreztem volna átruccanni Flachauba.

Panoráma a Sonntagskogel tetejéről. Szemben a Gernkogel  (kattint a képre – teljes febontás) 

Az első, ismerkedő sí napomat még vegyes érzésekkel zártam. Csalódott voltam. Úgy éreztem nem megy a síelés. Elfelejtettem volna? Így révedeztem magamban, mígnem másnap kiderült, hogy a bizonytalanságom kétféle okra vezethető vissza. Egyrészt valóban kellett egy bevezető nap ahhoz, hogy újra megszokjam és tudatom szunnyadó geológiai rétegei alól visszakapirgáljam a felsőbb szintekre a biztos és élvezetes sí-lesiklást megkövetelő mozdulatokat. Másfelől meg az éjszakai kiadós havazás nyomán felfrissült sípályákon a sílécek kifejezetten jobban harapták a lejtőket. A lesiklás irányíthatóbbá, könnyebbé vált. A harmadik, meg a rákövetkező napon meg aztán már úgy éreztem, mintha a tavalyi tél zökkenőmentesen és átmenetek nélkül olvadt volna bele az ideibe.  

A Straß-Alm feletti széles pályán, balra a Gernkogel

Érdemes viszont megjegyezni, hogy a láncként egymásba kapcsolódó sífelvonók és sípályákon át legalább “piros” szinten kell bírni a lecsusszanást ahhoz, hogy Alpendorfból eljussunk Wagraining (avagy még tovább). Kelepcében találhatja magát az, aki végig “kék” terepen jut el Wagrainból egészen az Alpendorf feletti gondola hegyi állomásáig. A visszafelé vezető út ugyanis a Sonntagskogelról mély piros pályán ereszkedik a Hachau Almra. Különösen a buckás délutáni órák okozhatnak kellemetlen meglepetéseket a visszafelé irányban igyekvőknek (mint megfigyeltem). 

További tippem, hogy jó tudni, a Wagrain feletti terep jóval frekventáltabb az alpendorfi résznél (Straß-Almot is beleértve). A legpompázatosabb napos időben a wagraini felvonóknál 10-15 perces sorok is kialakultak, míg az alpendorfi részen legfeljebb csak másodpercekben volt mérhető a sorok hossza. Jellemzően azonban itt nagyrészt várakozásmentes volt a közlekedés.

Négy nap száguldozás naplója