Reisalpe, igényektől fosztottan


A Reisalpenschutzhaus legújabban, hétvégén és ünnepnapokon is nyitva. A marcona téli szükségszállás helyett, meleg étellel – itallal várja mindazokat, akik nem átallnak sítalpat, vagy hótalpat felcsatolva idáig felmászni. Erre a mindössze 1399 méter magas, jóindulatú csúcsra. A feladat elvileg kifejezetten egyszerű, hiszen nem okvetlen szükséges legalulról, Kleinzell községből elindulni. Egy szerpentinekkel megtűzdelt alpesi úton fel lehet autózni egészen az 1000 méteres magasságban fekvő Ebenwald magaslatra. Itt egy tágas parkoló fogadja a látogatók rohamát.

 Reisalpe_2D  Reisalpe_3D

 ReisalpeProfile

A táv (Ebenwaldhöhe, Klienzeller Hinteralm, Reisalpe, Klienzeller Hinteralm, Ebenwaldhöhe) cirak 10km, 4:30 óra bruttó és 650m szintemelkedés.

Rosszul aludtam az éjjel. Sokat hánykolódtam és hajnalban már csak a perceket számoltam. Így aztán a kelleténél egy kicsivel korábban indulok. Jellemző módon, elsőnek érkezem a napsütötte fennsíkra. A hó gyalu éppen szélesíti a parkolót, alaposan belemarva a helyenként másfél méteres hótakaróba.

Célom a Reisalpe, de nem a Hochstaff északi fala alatt vezető rendes turistaúton, hanem ezen a pikáns kis hegyen át szeretnék eljutni a Kleinzeller Hinteralmara. A probléma, hogy tán a kialvatlanság miatt, nem érzem magam formában.

A Hochstaff felé eléggé szűzies a hótakaró. Egy sítúrázó néhánynapos nyomát követem, ami a vártnál nagyobb erőfeszítést kíván. A hegy lábánál egy ponton egy porhóval kitöltött lyukba szakadok. A gödör nem mély, mégis alig bírok kikecmeregni belőle. A mélyedés szélei leszakadnak, valahányszor fellépek a peremére. A túrabotok elmerülnek, nincs támaszom. Valószerűtlen aktus ez a kaparászás. Végül kissé oldalt megpillantok egy lefűrészelt fatörzset, amire sikerül felmásznom. Alig jutottam előbbre két-három méternél, de mintha máris egy csúcsot ostromoltam volna. 

Hochstaff
A Hochstaff a Reisalpe kaptatójáról visszapillantásban

A fenti motívum útitársamul szegődik. Különben látom, jó úton haladok. Feljebb a fák között megpillantok egy a sziklára pingált megfakult piros útjelző foltot. Itt egy nagyon meredek felszökés jön, amin képtelen vagyok felkapaszkodni. Az előbbiekhez hasonló kaparászásban kimerülök. Mivel még jó néhány hasonló szakaszt sejtek visszavonulót fújok. Ereszkedőben csodálkozom, milyen egyszerű lefelé haladni – naná!

Ezután már semmi különleges nem történik. A rendes turistaúton bandukolok a Hohcstaff északi fala alatt. Kiérek a Kleinzeller Hinteralm alatti nyeregbe, ahol a rendes széljárás nem engedi felhalmozódni a havat és most a napsütésben mindenhol kilátszik az őszbarna fű. Néhány lépés után azonban ismét összefüggő és mély a hótakaró. Az alpesi legelő lankáin számtalan nyom invitál követésre, melyek legtöbbje aztán a Reisalpe végső, keleti kaptatója tövében egyetlen pontban fut össze.

ReisalpePlateau1
Panoráma a csúcskereszt tövéböl, balra a Schneeberg, jobbra az Ötscher

A kaptató derekas nekifeszülést kíván, de nem túl hosszú. A langymeleg napsütésben ingujjra vetkőzöm, így érem el a csúcskeresztet. Ide felérve, a környező világra és a kitárulkozó hegyi panorámára való nyugodt rácsodálkozás céljából, magamra veszek némi göncöt, hogy a kémlelődés közben ne dideregjek. Miután érzékeimmel alaposan betankoltam a látnivalóból, lebandukolok a csúcskereszt túlsó felén elhelyezkedő menedékházba.

A kandallóban hangosan pattogó tűz fogad. Előtte a gazda Konrád névre hallgató kutyája lustul. Negyed tizenkettőre jár, vendég még alig akad. Cirka félórás ebédszünetem után távozóban, viszont mintha minden égtáj kinyitotta volna kapuit, csak úgy ömlik a túrázók tömege a turistaház felé. Magányosak és csoportban.

Lefelé haladtomban szemügyre veszem a Hochstaff déli lejtőit, melyekről a nap már javarészt leolvasztotta a havat. Úgy nézem, erről az oldalról könnyebben fel lehetne jutni. El is játszom a gondolattal, de mire a hegy alatti visszafelé vezető útra érek, nem találok a lelkemben elég motivációt a még plusz egy-másfél órás kerülőre. Csak egy könnyű kis napsütéses sétára vágyom még a langyos téli olvadásban. Csodálkozom is ezen, rendesen, mert tán még két éve, amikor elkezdtem a téli hegyeket járni, túl sok mérlegelés nélkül nekieredtem volna. Öregszem? Ilyen gyorsan?

ReisalpePlateau2
Pillantás a Muckenkogel és a Traisner Hinteralm felé

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing, Sport | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s