Hochstaff, továbbra is mély tél


Nem győzünk csodálkozni a tél állhatatosságán. Semmi sem utal a tavasz közeledtére. Ellenkezőleg. Amerre megyünk hó és fagy. Bizarr formájú, nehéz fajsúlyú zúzmarától terhelt faágak szegélyezik utunkat. A nap még véletlenül sem mutatja magát. A környező hegyek csúcsai egyre jobban belevesznek a mélyen szántó felhőrétegekbe. Egy lelket sem látni. Magányunk és a csend tökéletes. Csak a feltámadó élénk szél által megszólított fenyves erdő sóhajtozik időnként nagyokat.

 Hochstaff_2D  Hochstaff_3D_

 HochstaffProfile

A táv (Kleinzell, Solleneck, Weißenbachalm, Hochstaff és vissza) cirka 11km, 840m szintemelkedés, bruttó 4:30 óra. Kékkel a hömérséklet változása, a csúcson –3 C fok.

Vacilláltunk egy sort, hogy vasárnap nekivágjunk-e egy újabb kalandnak. Az időjárás jelentés semmi jóval nem kecsegtet. A legfeljebb csak 2-4 óra napsütés mellé még élénk szél is várható, 40-60km/h lökésekkel. Na, jó! Akkor legyen csak valami egyszerű és rövid. Ne vigyen túl magasra, ne legyünk végig kitéve a szél kényének-kedvének. Így jön a képbe a Hochstaff 1305 méteres csúcsa. De nem az északi meredek felszökés, hanem a jóval lankásabb, Weißenbachalmon át vezető keleti, jelöletlen ösvény.

Mint kiderült, ez egy remek választás. Kleinzelből indulunk a Schneidergraben szájából nyíló, kékkel jelzett erdei tanösvényen. Furcsa dolog a hátizsákra csatolt hótalpakkal vonulni úgy, hogy egy szem nem sok, de még annyi hó sincs körös-körül sehol. A nap néhány perce csalinak kidobja legszebb mosolyát, melynek világánál azért jól kivehető a feljebb fekvő fenyvesek havas csillogása, ami a hótalpak esetleges bevetését valószínűsíti.

A Solleneck felett aztán úgy szakad ránk a tél, mint egy nem várt atyai pofon. Először még durcáskodunk egy sort és azért sem váltunk hótalpakra. Hátha csak lokális jelenségről van szó. A Weißenbachalm tövében, ahol éles jobbraáttal elhagyjuk a rendesen jelzett turistautat, aztán el is dől a kérdés. Itt még tél van a javából! Az ábra egyértelmű. A sítúrázók által is használt útvonalat követjük északnyugati irányban, majd a Hochstaff gerincén nyugatnak fordulunk. Erre még én sem jártam. Meglep a téli táj harmonikus gyönyörűsége.

A Weißenbachlam felett mérsékelt emelkedőn, erdőben visz az út a Hochstaff nyitott alpesi legelőire. Itt a gazdák keresztirányban kihúzott nyári kerítései miatt az erdő szélén maradunk, majd egyre meredekebben, egy S-betűt leírva, tüdőköptető kaptatón kanyarodunk fel a Hochstaff csúcsára. A csúcskereszt tövében első dolgunk viharkabátba bújni és csak azután fürkészni a környező világot, amiből sajnos aznap, a pára-felhők miatt nem sokat látni. Sejtelmes és komor a panoráma.

IMG_0796

Lefelé választhatnánk a Hochstaff északi lejtőjét, majd az Ebenwaldhöhe érintésével a Schneidergrabenen át kört leírva érkezhetnénk vissza Kleinzellbe. A Schneidergrabenben már jártam ugyan kétszer is, de csak száraz időben. A neten még egyetlen olyan beszámolót sem találtam, mely az ottani téli viszonyokat ecsetelné. Mivel egy északi fekvésű árokról van szó, oka lehet, ha nem túl sokan veszik igénybe. Nincs tehát bizalmam arrafelé elindulni. Így aztán visszafelé ugyanazon az úton ereszkedünk le, mint ahogy érkeztünk.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing, Sport | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s