Eselstein 2556m via Jubläumsklettersteig


Mindenkori legmagasabb csúcsunkat az Eselsteint, talpától a tetejéig alpesi stílusban, mászva, a Jubiläeums Klettersteigen érjük el. A Feistererhof alatti parkolóból indulunk cirka 7:30-kor. Mintegy 2:20 órás kaptatással érem el támaszpontunkat a Guttenberghaust. Cirmi, cirka 10 perccel hamarább ér fel, és már vár rám.

 Eselstein_2D  Eselstein_3D

 EselsteinProfile

A táv (Fiestererhof, Lärchenodenalm, Guttenberghaus, Jubiläums Klettersteig, Eselstein, Feisterscharte, Feistererhof) 14.8 km, 1460 m szintemelkedés, bruttó 8:00 óra

A Guttenberghaus egyik oldalán a Sinabellre vezető könnyebb és rövidebb Klettersteiget már tavaly bejártam, így most a másik, a nehezebb variánst kerítjük sorra. A Guttenberghaus teraszán pihizünk egy sort és elmajszolunk egy adag császármorzsát, hogy imígyen töltsük fel tartalékainkat.

10:15-kor kerekedünk fel ismét. Az Eselstein déli tövében futó, nyugatnak tartó turistaúton kaptatunk felfelé. Egy sárga tábla jelzi a beszállóhoz vezető elágazást. Először jól látható nyomot követünk, majd az egyre meredekebb sziklás terepen eltűnik az ösvény és keresgélnünk kell a célirányt. Hamarosan kiszúrom a 2270 m tengerszint feletti magasságban elhelyezett plakettet, mely a beszállót jelöli, minekutána toronyiránt mászunk odáig.

A ragyogó napsütés hevét hűvös szellő csillapítja, így bizakodó vagyok, ami a körülményeket illeti. Zivatar valószínűsége aznap, gyakorlatilag zéró. Beöltözünk és a mászást egy könnyű A/B-B szintű bevezetővel kezdjük.

A nehézségek gyorsan fokozódnak. Egy nagyon kellemetlen srég kéményben, majd egy pilléren megütjük a D szintet és karizmaink legjavát adjuk bele a mászásba. Az egyik kalauz így ír “In der Pfeilerpassage ist schon mancher Klettersteiger an seine Grenzen gekommen”, azaz, némely ferratázó már képességei határára érkezett el a pilléren. Ami erőtartalékainkat illeti, mi még nem jutunk ilyen messzire, de a felszökés mindenképpen minőségi, fanyűvős.

Egyre feljebb érkezve, egyre hűvösebb idő fogad. Érezni, hogy ez itt nem a jó ismerős Klosterwappen/Heukuppe/Rax szintje, hanem egy teljes emelettel felette. A Klettersteig végét 1:20 alatt érjük el, de még nem vagyunk a csúcson. Piros pöttyök vezetnek 1-/1 szintű ösvényen a célba, ahová alig 5 perc alatt érkezünk. A látvány döbbenetes! Tömény eufória érzése járja át zsigereinket. Csak a csúcskereszt hiányzik, de van helyette egy nagy kőhalom, meg egy ösvénynaplót tartó vasoszlop.

P1160702

Elidőzünk egy darabig a csúcson, isszuk a Dachstein és környezete nyújtotta fenséges panorámát, majd uzsonnázunk és szomjunkat csillapítjuk. Később némi keresgélés után biztonsággal megleljük a lefelé vezető, kigyúrt utat is. Először szinte zuhan a görgeteges, instabil, meredek turistaút. Kész kihívás kicsúszás nélkül alászállni. Hamarosan azonban enyhül a lejtő dőlésszöge és immár szelídebb úton menetelünk a Guttenberghaus irányába.

Egy ponton sajnos eltűnik mind az utat eddig is csak gyéren jelző piros, mind pedig a kitaposott út szalagja. Szerencsére, a távolban megpillantom a Feisterscharte felé vezető turistautat. Két lehetőségünk van tehát. Vagy megyünk árkon-bokron át a GPS jelezte eredeti irányba (egy hivatalosan nem kijelölt ösvény), vagy pedig szintén úttalanul, megpróbáljuk elérni a biztosnak tűnő, jelzett turistautat. Az utóbbit választjuk.

Üröm az örömben, hogy egy hatalmas német turistacsoport, a szó szoros értelmében elveszi az étvágyunkat. Annyian vannak (legalább két autóbusznyian), hogy a Guttenberghaus minden eresztékéből repedezik tőlük. A gazda szerint legalább egy-másfél órát is várakozhatunk a rendelésre, ha egyáltalán találnánk szabad helyet. Sebaj, van még vésztartalékunk.

Közben azon gondolkodom, hogy honnan a jóságos mennykőből kerül ide egy ilyen nagyszámú cepercsoport? Ide, ahová csak saját erőből lehet feljutni? Tévedés! A titok nyitja, hogy a Hunerkogelre, 2700 méterre gondolával érkeznek, majd egy folyamatosan lejtő, könnyű turistaúton, 2-3 óra alatt érik el a 2170 méteren fekvő Guttenberghaust. Ez sajnos felér egy rosszindulatú merénylettel azon túrázókkal szemben, akik kifejezetten számítanak a menedékház szolgáltatásaira. Lehetne persze kisebb csoportot is vinni, de úgy látszik, a túrát kínáló társaság a lehető legnagyobb hasznot próbálja bezsebelni. Eszembe jut, hogy “whenever something is wrong, it is too big”. Definitíve igaz!

Nem marad más választásunk, mint a hőn áhított ebéd nélkül elindulni a völgy felé. Másfél óra alatt érkezünk vissza a parkolóba. Helyenként szinte futunk lefelé. Jólesik. Alternatívaként betérhetnénk a közbeeső Lärchenbodenalmra, de a táblákra kihelyezett kínálat szerint csak italokkal és édességgel szolgálnak. Na, bumm! Akkor inkább masírozzunk tovább! Az intermezzo utáni estebédünket a Ramsauer Waldschenkeben költjük el.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s