A Gutenesteini-Alpok egyik örökzöldje a nem éppen timpanoni 1107m magaságokban fekvő Enzianhütte a Kinecken. Az idei, immár rendszeressé vált őszi látogatásom különlegessége, hogy Angika is elkísér.
 |
 |
|
A táv (Thal, Enziansteig, Enzianhütte, Mareschsteig, Atz, Thal) 12.8 km, 700 m szintemelkedés és bruttó 6:00 óra (sportosabb alkatoknak 5:00 óra). |
|
A Kieneck előnye, hogy akár kétes, nem kifejezetten ragyogó időben is biztonsággal megejthető. Sőt, kissé ködös, felhős, de egyébként csendes égboltozat alatt a túra sejtelmes hangulata élményszerűen kiválik, az idei év szinte már unalmassá vált “kék ég, napsütés” képeslap perspektíváiból.
A hangosan csobogó Myrabach mellől indulunk az Enziansteigen. Itt-ott a nap bágyadozó sugarai is átragyognak a felettünk úszó felhők változó sűrűségű rétegein. Az Enziansteig elég gyorsan tornázza magát úgy 850m szintre, majd visszakapcsol egyet és a továbbiakban csak észrevétlenül emelkedik a következő tüdőköptetőig, mely majdnem az Enzianhütte szintjéig lendít. Fenn, a kaptató tetején keresztezzük az Unterberg felé vezető turistautat és jobbra kanyarodva 100m szintvesztéssel egy nyeregbe szállunk alá. Itt általában élénk a légmozgás, most sincs másként.
Egy széles erdészeti út vezet a nyergen át a menedékház irányába, melyet a gazda használ áruszállításra. Mi is ezen eredünk neki az utolsó kaptatónkak. Közben elhaladunk a “csúcskereszt” mellett, melynek furcsasága, hogy jóval a tulajdonképpeni csúcs alatt árválkodik. Tekintélyes méreteit mustrálgatva úgy gondolom találhattak volna neki alkalmasabb helyet is, valahol feljebb. Aztán már csak egy kanyar jön, minekutána megpillantjuk fő célunkat az Enzianhüttet. Juhé!
Mivel majdnem teljes szélcsend honol és a nap itt-ott még kellemes langymeleggel is nyalogat, a teraszon foglalunk helyet. Magunkra öltünk ugyan egy-egy réteg felső ruházatot, amivel aztán kellemesen elücsörgünk jó háromnegyed órát. Természetesen következik a nap fénypontja, az tökgulyás. Imádom! Idén is rendre az őszi kínálatban. Közben mustrálgathatjuk az időnként felhőkkel viaskodó Schneeberget és a Raxot. Az Unterberg viszont mindvégig jól látható marad.
Visszafelé két alternatívánk van. Az egyszerű és unalmas, a Viehgrabenon át. Főleg szeles időben egy jó menekülőút, elvetjük. A sokkal szebb és érdekesebb út a Mareschsteigen vezet vissza kiindulópontunkba Thal völgyébe. Először követjük a hegy gerincén a Geißruck felé vezető, pirossal jelölt turistautat majd a jobbra elágazó sárga jelzésre váltunk. A keskeny, hegy oldalában futó ösvény sokáig kerülgeti a fatörzseket, majd cirka egy-másfél órás séta után kiér egy időszakos patak taglalt és vadregényes völgyébe. Innen már csak egy ugrás Atz, az aszfaltút melletti tanya, ahonnan eseménytelenül, az Atzbach patak mentén bandukolunk vissza Thalba.
Sztefano-Space 