Tudniillik az első felvonás során, tavaly októberben, két előttem haladó hegymászót vakon követve (beszámoltam) sikerült elvétenem a Karl Kantner –Steig felső részét. Ezt mindenképpen ki kellett vasalnom. Érdekelt, vajon hol lehet az a pont, ahol letértem a pirossal jelzett ösvényről.
 |
 |
A táv (Preiner G‘scheid, Siebenbrunnenkessel, Schlangenweg, Karl Kantner-Steig Heukuppe 2007m, Karl Ludwig-Haus, Predigstuhl 1902m, Waxriegel, Waxriegelhaus, Preiner G’scheid) cirka 11 km, 1100 m szintemelkedés bruttó 6:00 óra alatt megtehetö (nettó kevesebb mint 5:00 óra). |
|
Legnagyobb örömömre, most két társam is van. Cirmi mellé Sanyi is társul. Klasszikus stílusban Preiner G’scheid hágón lévő tágas parkolóból indulunk a Rax falai felé (8:55), egyenesen bele a nagy Siebenbrunnenkesselbe (katlan). Itt elérjük a Schlangenweg szerpentinekben felfelé kígyózó vonalát, melynek második hajtűkanyarjából válik le balra a Karl Kantner beszállójához vezető, pirossal jelzett turistaút (9:45). Itt, törpefenyők bolyhai közt találkozunk az első olvadozó hófoltokkal, melyekbe most meg majd még később is, helyenként térdig bukunk.
Az ég szinte ragyog a makulátlan fenséges kéktől. Csak a 6-os erősségű délnyugati szél (40-50 km/h) fog gondot okozni, mint azt az előrejelzésekből tudjuk. A nagy katlanban még csak módjával fuvoláz, a Karl Kantneren meg szinte teljes szélárnyéknak örvendhetünk. A platóhoz közeledve viszont már sejlik, miféle légáramlatok várnak ránk odafenn.
Piros nyíl jobbra jelzi a kijelölt utat, a kék nyíl egyenesen felfelé pedig a múltkori tév-utamat
Kilépve a füves fennsíkra (10:35) el is kap a minket a nyitány, mely a csúcshoz közeledve egyre csak erősödik. A kibontakozás természetesen a Heukuppe legtetején emelt emlékmű közelében tetőzik, ahol már lábról döntögetne, de még sikerrel ellenállunk (11:15).
Az elemek ilyesféle rakoncátlankodása nyomán, bár a szomszédos hegyek hófödte kupoláira lenne rácsodálkoznivaló elég, mégis elég gyorsan távozunk a Karl Ludwig-Haus felé. Alig érünk a Heukuppe taréja mögé, máris érezhetően csökken a délnyugati szél ereje.
Úgy terveztük, a Bismarcksteigen érjük el a Waxriegelsteig vonalát. Alulról mustrálgatva, egy-két árválkodó hófolttól eltekintve száraznak tűnt a Bismarck. De minő csalódás (12:00)! A beszállót egy jégfal blokkolja úgy 40-50m szélességben. A drótkötelek is a hó fogságában. Bár az ösvény látható folytatása teljesen szárazon tikkad a napafényben, a megközelítése extra rizikó nélkül nem lehetséges. Nem vállaljuk. Így a B variáns mentén (mindig van egy a tarsolyban) felkaptatunk a Predigstuhlra és onnan cserkésszük be a lefelé tartó Waxriegelt.
Csalódva mustrálgatjuk fentről a Bismarcksteig eltorlaszolt beszállóját
Hómezőket és hóval telt árkokat keresztezünk. Meglepetésünkre még sok a síelő, látszik, hogy ismerik a terep adottságait, meglelik a nap erejének elég tartósan ellenszegülő, még majdnem teljesen összefüggő havas szegleteket.
13:35-re elérjük az egész évben nyitva tartó Waxriegelhaust, ahol megtartjuk ebédidőnket. Alig háromnegyed óra elteltével 14:12-kor már fel is kerekedünk, hogy lebandukoljuk az út maradékát. Cirka fél óra elteltével, a legszebb tavaszi kikeletbe és szellővé szelídülő szél kíséretében érkezünk vissza a kiindulópontunkba.
Sztefano-Space 