Úgy döntünk, hogy Wienerwald XXL után, átmenetileg, valamivel gyengédebb nótára fogjuk és a Bad Vöslau feletti Hoher Lindkogelre kaptatunk fel hármasban, Angikával és Cirmivel. Különleges az alkalom, hiszen ilyen felállásban eddig még, sehol nem jártunk. A fel és lejutás lehető legrövidebb és a legcsendesebb módozatát választjuk, minek következtében távol maradunk a napos vasárnapokon tömegeket vonzó Helenentaltól.
![]() |
![]() |
A táv (Haidlhof, Merkenstein, Murggengartengraben, Hoher Lindkogel 834m, Esoterik-Weg, Haidlhof) cirka 11 km, 550 m szintemelkedés bruttó 4:50 óra (nettó 3:15 óra) |
Haidlhof mellől indulunk Merkenstein romvára felé. Az út, melyet még valamikor 2011-ben becserkésztem, egy lövölde (Schießstätte) mellett vezet. Hallani, ahogy emitt-amott ropognak a fegyverek. A vonalvezetésen csak annyit változtatunk, hogy lefelé majd az úgynevezett Esoterik-Wegen jövünk le. Hogy honnan e különleges név, nem sikerült kideríteni.
Korvin Mátyás hódítását, sajnos jobb csak a távolból szemlélni. Mióta a török felrobbantotta, a falak porladnak, a magasból hullik a szikla és kő. Innen szép nyugodt tempóban alig másfél óra alatt érjük el az Eisernes Tort (Vaskapu).
A hegy tetején lévő kilátótorony, Sina báró Simon György nevét őrzi, akinek az adományából, 1856-ban épült. Az adakozó osztrák bankár a családi vagyonból állítólag a Magyar Képzőművészeti Egyetem építését is támogatta.
A szeles toronyban szétnézünk a világtájak felé, különösképpen pedig az Anninger irányában érdeklődünk, hiszen az idén Angikával már ott is jártunk. Utána, a vendégház napsütötte teraszán megejtjük esedékes ebédszünetünket.
A hegyi-bicikliseknek kijelölt úton bandukolunk egy szakaszon lefelé. Nagy a nyüzsgés, van, aki száguld lefelé, mások viszont még csak az ellenkező irányból lihegnek. Hamarosan azonban elhagyjuk az MTB-műfaj sziklás ösvényét és szelídebb vizekre érkezünk. Az ezoterikus út csendes, szinte kihalt, szöges ellentettje az imént még egy forgalmas műút benyomását keltő ösvénynek.
Egy hatalmas és minden bizonnyal több száz éves bükkfa mellett sétálunk el. A turistakalauz tudni véli, hogy egyenes az Úr bükkjéről van szó (Herrgottsbuche). Nos, éldegéljen egészségben még több más száz évet. Az út egy más attrakciójáról, arról a bizonyos áldozati kőről (Opferstein) lemaradunk. Na, de majd legközelebb, figyelmesebbek leszünk.