Még minden tagom zsibong a Tassilon beszerzett izomláztól, amikor Angikával nekieredünk a magaslatoknak. Most csak kellemes és laza kikapcsolódás a cél. Egyszerűen csak nyugodt tempóban rácsodálkozni a világ szépségeire és élvezni a napsütést, a remek túraidőt.
 |
 |
|
A táv (Kohlebner, Michlbauer, Windberg, Michlbauer, Schneelpenhaus, Kutatschhütte, Kohlebner) kb. 11 km, 650 m szintemelkedés bruttó 5:45 óra (nettó 4:00 óra) |
|
Ennek értelmében az 1430 méteren fekvő Kohlebner-parkolóból indulunk. 7€ fejében kíván jó utat Michlbauer gazda. Úgy tűnik itt nemcsak az út, hanem az erdők és persze a Schneealm legelő is a család tulajdonában lehet. Döngölt erdészeti úton, szerpentinek hajtűkanyarjain át érkezünk a már jócskán megtelt parkolóba.
Néhány perccel fél tíz után eredünk neki a Schneealpe mérsékelt emelkedőinek. Michlbauer járműveinek preparált széles úton jutunk fel a füves platóra, ami gyakorlatilag egy hatalmas legelő. Feltűnik, hogy a kolompoló tehenek inkább fiúk, azaz bikák. Hmmm!
Első célunk a Windberg 1903 méteres csúcsa. Ma nem vagyunk egyedül. Tarka ruhás népség ostromolja a csúcskereszt térségét. A két oldalról fel és levezető turistautat is mintha hangyák tömegei lepték volna el. Mindezek ellenére megoszlik a sokaság, van hely elég. A meredekebb és sziklásabb déli úton érjük el valamivel még déli 12 óra előtt a Windberg legmagasabb pontját.
Fenn kellemes fuvallatok enyhítik a nap hevét. Kívánni sem lehetne jobb feltételeket. Letelepszünk a füves csúcs egy találomra választott pontján és gyönyörködünk a tájban. Később a szelídebb északkeleti turistaúton ereszkedünk vissza.
Michlbauer kínáltatja magát, megejtjük hát nála az esedékes déli pihenőt majd 13:10-kor felkerekedünk a Schneealpenhaus felé. Ott is van egy csúcskereszt, lévén a menedékházzal egyetemben a plató egyik jellegzetes magaslatán. 13:30-kor el is érjük aznapi utolsó célunkat. Némi üldögélés után elindulunk vissza a parkolóba, ahová 15:20-kor (azaz 1:40 alatt) érkezünk.
Sztefano-Space 