Planspitze (2117m) via Wasserfallweg


Ha a hegymászás legegyszerűbb formája a hegyi-túrázás, akkor a Planspitze ebből a perspektívából nézve, többet követel. Mert szerintem igazi hegymászásnak számít. Tudniillik, az út jelentős hányadán valóban mászni kell (igaz csak a legkönnyebb 1/1- szinten) miközben az egyszerű menetelés részaránya az út felét sem teszi ki.

 Planspitze_2D  Planspitze_3D
 PlanspitzeProfile

A táv (Kummerbrücke, Wasserfallweg, Ebersaner, Planspitze, Hesshütte, Ebersanger, Wasserfallweg, Kummerbrücke) cirak 13.8 km, 1600 m szintemelkedés bruttó 9:20 óra

A Gesäuseberge gyöngyszeme a Planspitze egy nem túl magas, de igényes kétezres. A nehézségeket tekintve egy színtiszta Schermberg kategóriás vállalkozás (mint azt ott elmondom). Mindjárt az elején néhány „atyai nyaklevessel” indít. Arról van szó, hogy a legtöbb túra ártalmatlan, széles erdészeti utakon kezdi. Többnyire van idő nyugodtan bemelegedni. Nos, itt ilyen nincs, ami nem csoda, hiszen az idén 125 éves Wasserfallweg, úttalan vadonban, sziklafalak hasadékain keres utat a Gesäuseberge tulajdonképpeni szívébe, amelyet a Hesshütte képvisel.

Az Ennstalban sűrű még a reggeli köd, amikor alig valamivel 7:00 óra után nekilendülök a Kummerbrücke parkolóból. A keskeny ösvényen számtalan sikamlós, nedves gyökér vet folyamatosan gáncsot. Nagy odafigyelést követel minden egyes lépés. Na, mondom, ha ez így megy végig, akkor lesz itt nemulass. És valóban, így és még ennél is jobban bekeményítve folytatja végig, a nemulass meg be is köszön.

Valahol a Wasserfall alatt (7:50) végre kilépek a köd zónájából, de északi útról lévén szó, napsütésre hiába áhítozom. A vízesés közvetlen tövébe érve nem árt tudni, hogy a turistaút első pillantásra nem evidens folytatása a patakon át (gázló, vízmentes bakancs ajánlott) jobbra vezet felfelé, közvetlenül a sziklafalak alatt. Ezt azért mondom, mert a víz eróziója nyomán, a sziklára festett jelek eléggé kopottasak és elsőre el lehet őket véteni.

A létrával és drótkötéllel biztosított szakaszok még csak ezután jönnek (8:20). Az első alumíniumlétrát még egy normál kaptató követi aztán sűrítve érkeznek a szép és kitett, de remekül biztosított mászós-szakaszok. Az Emes-Ruhe (emléktábla, 8:48) tövében lehet egyet szusszanni, és erőt gyűjteni a még ezután következő rövid, de igazán szép és fokozott összpontosítást megkívánó részhez. 8:55-kor lépek ki az Ebersanger névre keresztelt völgyszerű, de immár szelídebb, erdős-füves szorosba. Hűvös, huzat fogad, ami rögvest öltözködésre késztet.

További kaptatás után 9:22-kor érem el azt a kereszteződést 1473 méteren, ahol a Planspitzere vezető út jobbra leágazik. Egyenesen tovább a Hesshüttehez érkeznék, és ha minden jól sül el, akkor majd valamikor délután onnan jövök lefelé.

A leágazás után az út jellege még egy jó darabon az Ebersangerhez hasonlatos, bár a kaptató borsos-paprikás (tüdőlebeny köptető, ahogy mondogatni szoktam olykor-olykor). Végre megpillantom a Planspitze szikláit és mintha a csúcskereszt is megcsillanna a napfényben.

A naphoz fogalmazok sebtében egy örömódát, amikor végre kiérek a hegy napsütötte derekára. Juhé! Lassan kinyílik a táj és kitárulkozik előttem a Gesäuseberge páratlan panorámája. A hátam mögött a Gesäuse legkönnyebb kétezrese a Tamsichabchturm (egy majdani cél). Balról beúszik a képbe a méltóságteljes Hochtor, a Gesäuse legmagasabb hegye. Nappal szemben a Hochzinödl trónol. 10:00 óra után (indulástól számítva 3 óra elteltével) érem el az erdőhatárt, majd fél órával később, cirka 1900 méteren kiérek a hegy sziklás, kopár gerincére.

Előtűnik a Planspitze is, és ezután mindvégig szem előtt marad. Már csak 200 m szintemelkedés marad, de ohó! Ne becsüld alá, mert ez a maradék 200 méter az útvonal tán legfűszeresebb szakasza. Kitett és nyers. Egy-két szakaszon drótkötél is segít, de úgy tapasztaltam, hogy sziklát fogva, 1/1- szinten helyenként jobban lehet boldogulni. Itt-ott, természetesen elfogadom a kapaszkodás efféle lehetőségét is (inkább csak a kitettség miatt).

DSC04765

Mire pontban 11:00 órára (bruttó 4:00 óra alatt) a csúcsra érek, érzem, ahogy a lábamban minden izomszál lángol, protestál, és fennhangon panaszkodik. A papírforma 4:30 órát szán a feljutásra. Egyfelől elégedettséggel tölt el, hogy fél órával gyorsabb vagyok, másfelől érzem, hogy ezzel a tempóval teljesítőképességem határára értem. Csak karnyújtásnyi választ el egy  combgörcs-kollapszustól. Hát igen, kinek-kinek a Mount Everest, kinek a Planspitze.

Balzsam testemnek-lelkemnek az elém tárulkozó világ. Lenn a távolban kiveszem az Enns völgyét, Admontot, mögötte a Haller Mauern, a Reichenstein-csoport és persze a jellegzetes Buchstein-csoport. Nem sejtve mi vár még rám, indulok lefelé a Hesshütte irányában. Az út nem sokban különbözik az Ebersanger felőlitől. Drótköteles szakaszok és lefelé mászás 1/1- szinten. Ha combizom kötegeim nem sikoltoznának oly hangosan, akkor tulajdonképpen nem okozna különösebb gondot. Így viszont mindig úgy kell támaszt találnom, hogy ne feszítsem túl a már egyébként is pattanásig feszült húrokat.

Egyébként meg a lefelé nem kizárólag LE-felét jelent, mert számtalan helyen 5-10 m ereszkedést 4-8 méter emelkedés követ. Alig mászok le egy-egy lépcsőn, máris egy kaptató fogad. Aztán traverzek jönnek, víz-jég formálta sima szikla-lemezeken fogást keresni majd ismét fel és újra le. 12:45-re, azaz cirka másfél órás küszködés (és ez a szó most itt helyénvaló) árán érkezem a Hesshüttehez.

Háromnegyed órás pihenőt engedélyezek magamnak, tehát 13:30-kor kerekedem ismét fel. A Hesshütte egy nyeregben fekszik, ahonnan először is ereszkedés következik az Ebersanger szintjére. 14:05-kor elérem a kereszteződést, ahol délelőtt a Planspitze felé kanyarodtam.

14:30-kor vagyok a Wassefallweg tetejét. Most összpontosítás következik. Jobbára a falnak fordulva mászom lefelé. A haladás a vártnál könnyebb. Szerintem könnyebb, mint a Planspitze-Hesshütte összekötő. Hja! 15:35-re érem el a Wasserfallt majd 16:20-ra érkezem vissza a Kummerbrücke kiindulópontba.

Összegzés: hatalmas túra, mely nem bővelkedik a sima, könnyű kis lazaságokban. Lelket és testet egyaránt alaposan igénybevevő kaland. Csak jól felkészülteknek ajánlom! De még itt nem végeztem. A Hochtor még vár, de feltételezésem szerint már csak a jövő szezonban (amennyiben még bírom).

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s