A Bürgerlam-Klettersteig az egyik legalulértékeltebb ferrata, és akkor nem az “F” variánsról beszélek, mert arra még álmomban sem merészkednék. A tapasztalatlan ferratázó, ha csupán csak a hivatalos falrajzra alapozza látogatását, akkor esetleg komoly problémákkal kényszerülhet szembenézni, ha egyáltalán sikerrel végigmássza a traverzet. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a Bürgeralm messze földön az egyik legbrutálisabb Klettersteig-traverz, és itt a traverz szóra fektetem a hangsúlyt.

A táv (Aflenz Kurort, Pierergut, Klettersteig, Ranstein 1555m, Bürgeralm, Windgrube 1809m, Bürgerlam, Pierergut, Aflenz Kurort) 16 km, 1100 m szintemelkedés és 6:50 óra bruttó alatt

Még élénken él emlékezetemben, amint legelső alkalommal, zöldfülűként, reszkető karokkal érek a ferrata végére, de azt akkor elmeséltem. Kíváncsi voltam tehát, mennyire változott a helyzet az elmúlt évek tapasztalataival felvértezve. Cirminek meg egyébként is újdonság a falat. A legutóbb úgyis azon kesergett, hogy az idén még igazán kemény ferratával nem akadt dolga. Nos, hát akkor legyen!

Az “advanced”, azaz “haladó” szint a címben arra utal, hogy csupán csak a Klettersteig kedvéért, legyen az bármennyire is igényes, nem érdemes megtenni a hosszú utat. Kibővítjük tehát a ferratázást egy egész napos túrára. Lemondunk a beszálló kényelmes megközelítéséről, és az autót lenn hagyjuk a Bürgeralm – kötélpálya völgyi állomásánál.

9:00-kor, vaci-hideg ködben, cirka 850m szinten veselkedünk neki a mérsékelt kaptatóknak. Valahol a Pierergut vendégháznál átlépünk a napfény birodalmába, mely a továbbiakban végig elkísér. Másfél órás menetelést követően érkezünk a beszállóhoz 1500m szinten, mely még árnyékban szendereg. Kissé hűvös van, de tudjuk, hogy hamarosan napsütötte sziklákon mászunk majd, és ugyancsak izzadni fogunk. És ez pontosan így is következik be.

A Klettersteig gyakorlatilag 7 szelvényből épül fel, balról jobbra haladva fokozatos növekvő nehézséggel (alább a hivatalos értékelés összevetve a személyes besorolásommal):

1. Beszálló torony (B, inkább B/C, különösen a vége)
2. Lärchenturm (B, igen ez B)
3. Dachlquerung (C, szerintem C/D)
4. Dobelfelsen (B/C, szerintem C/D)
5. Arena (D, igen D, de gyakorlatilag végig, az ereszkedő ágon is)
6. Schlussdiagonale (B/C, szerintem C/D)
7. Gipfelwand (C/D, szerintem is C/D)

Az út az 5. résznél (Aréna) éri el nehézségek tetőfokát, majd valamelyest enyhül, de meglátásom szerint (és a hivatalos falrajzot meghazudtolva) végig C/D közelében marad. Nos, miből is erednek itt a gondok? Ami első pillantásra nem nyilvánvaló, hogy a traverz mindvégig visszahajló sziklafal mentén halad. Ez gyakorlatilag konstans karizmozást eredményez, mert a test kifelé hajló pozíciót kényszerül felvenni. A lábak támpontjai tehát beljebb helyezkednek el, mint a feszesre húzott drótkötél. Pihenni legfeljebb csak a rövidszárú kantár bevetésével lehet, illetve a szelvények közti szakaszokon, amennyiben valaki képes egy-egy szelvényt folyamatosan ledolgozni.

Tanulva korábbi tapasztalataimból, most többször is folyamodunk a rövidszárú kantárhoz és tempót csak ott diktálunk, ahol a gyorsabb haladás a rohamosan fogyó erőtartalékok optimális kihasználását eredményezi. Mindent összevetve 1:10 alatt végzünk és most a kilépéskor nem citeráznak karjaim, nincs olyan érzésem, hogy a fal maradéktalanul kiszippantotta volna minden erő-tartalékomat. Pedig a hátizsákjainkban még vagy másfél liter (azaz 1.5 kg) ital is lötyög a tömlőkben. Tudniillik még egy további kerülőt is beterveztünk, névlegesen a Bürgeralm fölé magasodó sí-hegy a Windgrube (1809m) bevételét.

Aki tehát először látogat a Bürgeralm ferratára és biztosra akar menni, ne terhelje magát nehéz hátizsákkal és csak minimális súllyal szálljon be. Ez könnyen megoldható, hisz a vámot megfizetve (7€) fel lehet autózni egészen a Bürgerlam szintjén lévő parkolóba.

Érdekes, hogy a pazar, mászásra kifejezetten alkalmas időben, senkivel sem találkozunk a Klettersteigen. Alig értem, vajon miért? Közben a Hohe Wandon tűt nem lehet leejteni, annyian tolonganak a népszerű vasalt utakon.

11:45-kor egy kilátó tövében bukkanunk ki a ferratából. Itt rendre elcsomagoljuk a felszerelésünket. Egy éppen indulni készülő sárkányrepülőt figyelünk egy jó darabig, aki megfelelő erősségű szélre várva készül a fellegekbe emelkedni. Nincs türelmünk kivárni a már-már reményét vesztett próbálkozását (csak enyhe szellő cirógat).

12:00-kor csúcskereszt a Rannsteinen (1555m), majd 12:15-kor érkezünk az Almrausch Hüttehez, ahol lepihenünk és nyugodtan elfalatozgatunk a langymeleg napon. Cirka fél órával később nekieredünk még tehát a Windgrubenak, amit alig 45 perc alatt érünk el. A sajnos jelöletlen, csúcs tőszomszédságában található a szintén nyitva tartó Schönleitenhaus, melynek szolgálataira, per pillanat, nem tartunk igényt.

A Windgrube tetejéröl nyíló panoráma nekünk is új. Nemcsak a Bürgeralm egésze látható be, hanem az egész Hochsschwab masszívum, magával a Hochschwab jól látható 2277 méteres csúcsával is. Az elénk tárulkozó mélységek és sziklafalak olyan éles kontrasztban vannak a Bürgerlam és környéke szelíd, füves domborzatával, hogy a hirtelen előbukkanó látványtól, szinte görcsbe rándul az ember gyomra.

Egy szép nagy kört leírva térünk vissza a Bürgeralmra. Még tanakodunk egy sors, hogy érdemes-e a közeli Höchstein (1741m) csúcsát is megejteni. Csúcskereszt hiánya Cirmi lelkesedését is visszafogja, és tehát egyszerűen csak visszabandukolunk a Bürgeralmra, majd a Klettersteig beszállója felé vezető ösvény érintésével leereszkedünk reggeli utunkon, vissza a kötélpálya völgyi állomásához.

		Bürgeralm 2016 VIEW SLIDE SHOW DOWNLOAD ALL