A Rax tőszomszédságában fekvő Schneealpe nyugati része számomra még teljesen fehér foltnak számít. Tudniillik a keleti részét, a Rax közelsége miatt is könnyebb elérni. Holott pedig, nem az unalomig megmászott Windberg, hanem a távolibb, Frein illetve Mürzsteg határolta tájegységek vad természeti szépségei adják meg a Schneealpe igazi arculatát és ízét.
 |
 |
|
|
|
Célom tehát, hogy a jövőben majd több felvonásban, ezekre a területekre is fényt derítsek. Ez alkalommal a sötét és zord Karlgrabenon át szeretném elérni a platót, majd a Windberget érintve a Schneelape egyik jellegzetességére, a Klenier Mitterbergwadra (1863m) feljutni.
A Karlgraben szájában van egy túrázóknak szánt parkoló. Innen indulok 8:06-kor. Egy útbaigazító tábla szerint négy és egynegyed óra a Windberg. Na, remélem, ennyire nem lesz szükségem. A reggeli frissességtől még didergek, ezért aztán jól kilépek. Egy időszakos patak medrét keresztezi a jól jelölt ösvény, négyszer is. Ezután kezdődik a verejtéket fakasztó kaptatók végeláthatatlan láncolata. Sűrű erdőn, félhomályos meredek szerpentineken át visz a turistaút. Teljesen mindegy, hogy kék égről süt-e a nap, vagy éppen felhők állják útját, itt, így a délelőtt órákban, valószínűleg konstans árnyék uralkodik.
A Karlgraben felső része a nyereggel, mely már a platón lyukad ki
Két órás menetelés után érkezem a Karlgraben végébe és gyakorlatilag a Schneealpe platóján vagyok. Naposabb időre számítottam, bár a felhők árnyékolta égboltnak is megvannak a maga előnyei. Zivatarral, szerencsére, nem kell számolnom.
10:13-kor bukkan fel előttem a Michlbauer-Hütte és 10:27-kor már a Winbergen vagyok. Ez az indulástól számítva mindössze 2:21 óra (a papírforma szerinti 4:15 helyett). Most akkor én vagyok nagyon jó kondícióban, vagy a tábla szerkesztői tévednek? Eredetileg azt terveztem, hogy a Windberget elérve majd betérek Michelbauerhoz, de még olyan korai az idő, hogy egyenesen és szinte gondolkodás nélkül eredek neki tulajdonképpeni célomnak.
A Kleiner Mitterbergwand zord dél- délkeleti fala. Semmi gond, a túlsó oldalról bevehető.
Irány tehát a Mitterbergschneid, egy szelíd füves taréj, mely tévedhetetlenül visz egyenesen a Kleiner Mitterbergwandig. Emez pedig úgy állja el a továbbhaladás útját, mintha vámot kívánna szedni az odatévedőktől. 10:50-kor már a tövéből mustrálgatom egy esetleges feljutás lehetséges útját, de csak 2/3 szintű mászó útvonalakat vélek felfedezni. Tudom viszont, hogy a hegyet megkerülve hátulról fel lehet rá gyalogolni. Nosza, nekieredek a sziklagörgeteges, de mindvégig jól látható ösvénynek, mely csak a hegy túlsó oldalán tűnik el nyomtalanul. De már nincs is rá szükség, hiszen a füves hegyháton problémamentesen le lehet érni a kőrakás jelezte csúcsot (10:58).
Annyira szép a panoráma, hogy felérkezve, a szokásosnál tovább időzöm. Jól beláthatóak a Schneealpe távoli, még ismeretlen szegletei. Mind egy-egy majdani úti cél lehetséges állomásai. A vad Melkboden árok fölé tornyosuló piramist formáló Donnerwand és a mögötte elterülő Bodenalm illetve a túlsó oldalon a két Burgwand.
Visszapillantás a Kleiner Mitterbergwandról az odavezető Mitterbergschneidre. A kép közepétöl kissé jobbra a Windberg, a Schneealpe legmagasabb csúcsa.
Visszafelé szaporázom a lépteim, mert egyre éhesebb vagyok. 11:50-re helyet is foglalhatok Michlbauernél. A szokásos félórás ebédidőmet kicsivel tovább nyújtom (12:25), majd megkezdem az alászállást a völgybe. Ugyanazon az úton, tehát a Karlgrabenon át, 14:40-kor érkezem vissza a kiindulópontba. Remek választás volt. Sikerült a Schneealpe egy eddig még teljesen ismeretlen szegletét megismernem.
Sztefano-Space 
Klassz, nagyon tetszik. Én egy év kihagyás utáni (talpi kötőszöveti lemez gyulladás) második kirándulásnak tervezem a Windberg – Mitterbergwand – ot. Sopron, robogó, Schneealpenhaus, stb.
Üdvözlettel: M.
Mitöl lehet egy ilyen talpi-dolgot kapni? Túl sok és/vagy megeröltetö túrák? Túl puha talpú, alkalmatlan bakancs? Ismeretlen okok? Na, de akkor csak óvatosan. Sok szép élményt, kellemes idöt kívánok.
Test tartásának, egyensúlyának változása. Medencém, hátam kimozdult a megfelelő tartásból, ezért a talpon a súlyeloszlás nem volt megfelelő. Szerintem már gyerekkoromban helyre kellett volna tenni. Már akkor görnyedten tartottam magamat, lábfájós voltam (ennek ellenére imádtam anyámmal túrázni 6 éves koromtól). Akkor még nem igazán volt csontkovács, hogy ilyesmi módon segíthettek volna.
A túra megvolt vasárnap, hétfő, kedden. Klassz volt a táj, a szállás (Schneealpenhaus), és a talpam se fájt!
Szép túrákat, jó időt!
Üdvözlettel: Mária
Köszi Mária a magyarázatot. Érdekel, mert mostanában nekem is gyakran megfájdul a talpam, amit feltehetöen annak lehet betudni, hogy kényelmesebb, puhább talpú bakancsra váltottam. Amint újra felvettem a merevebb-keményebb talpú túracipöm, a fájdalmak teljesen elmaradtak.