Aki a Nagy Pokolvölgyben (Großes Höllental) a Loswand tövéből tekint a sziklafal felé, óhatatlanul görcsbe rándul a gyomra a gondolatra, hogy ezen a bevehetetlennek tűnő függőleges falon át jusson fel a Rax platójára. Pedig van egynéhány útvonal, mely a lehetetlennek látszó feladattal birkózik. Az egyik legkönnyebb variáns a Preintalersteig 1+/2- szintű mászást ígérve és igényelve. Egymagamnak túlságosan rázósnak látszott, jó lenne egy tapasztalt társ – gondoltam. Robert Rosenkranzot kérem meg, kísérne el a vállalkozásra, és ő legnagyobb örömömre igent mond.
 |
 |
|
|
|
8:30-kor találkozunk a Höllental kicsiny parkolójában, mely a Goßes Höllentalba vezető ösvények torkolatában van. Izgatott vagyok. Értsd úgy, hogy az átlagosnál jobban. Vajon képes leszek-e végigmászni a Loswandot? Bízom magamban, egyébként neki sem indulnék.
A Schönbrunnersteig hosszú vaslétráján kisebbfajta torlódás. Egy nagyobb csapatot érünk itt utol, majd gyorsan magunk mögött hagyjuk a társaságot. Az Ottohausig aztán emberi lélekkel nem találkozunk.
Egy kőhalom-emberkével jól jelzett helyen balra fel elhagyjuk a Schönbrunnersteiget és nekiveselkedünk a Loswand tövébe vivő meredek kaptatónak. Sziklamorzsalék tengeren át küzdünk. Szakaszonként a “két lépes felfelé, egy lecsúszás lefelé” minta alkalmazására kényszerítenek a körülmények. A Loswand tövében nagy betűkkel a sziklára pingált piros “Preintaler” felirat igazít útba. A felirat után meredeken lefelé visz az út fonala mielőtt ismét újra felfelé kanyarognának a követendő nyomok.
Egy hajtűkanyarban balra fordulunk és az indulástól számítva 40 perc elteltével megérkezünk a beszálló tövébe. Itt felvesszük sisakjainkat, szusszanunk egy nagyot, kortyolgatunk a magunkkal hozott elektrolitból és megkezdjük a mászást. A szívem a torkomban dobog a felindulástól, de érdekes módon egyetlen pillanatra sem gondolok visszavonulásra. Izgatott, de teljesen eltökélt vagyok.
Az első fogások a sziklán megnyugtatnak. Megy minden, mint a karikacsapás. Robert mutatja előttem az utat. Az első próbatétel 2- szinten egy szűk szakadék falán feljutni egy kisebbfajta gerincre. Sok a jó fogódzó, a mutatvány nem is okoz gondot. Minden kétségem elszáll, ha ezen a szinten marad az út, akkor itt gond nem lehet.
A piros jelzések végig jól mutatják a mászás irányát. Tájékozódási problémák tehát kizártak. Egyébként is csak követnem kell tapasztalt vezetőmet. Ottléte egyébként is megnyugtat. Az útvonal tulajdonképpeni kulcsa a Preintalerturm és a Loswand alkotta tekintélyt parancsoló szakadékból való kimászás. A piros csíkok itt is jól mutatják, merre kell haladni.
Sajnálattal konstatálom, amikor 10:00-kor elérjük az erdőt, ami az egy órás mászás végét is jelzi. A piros jelzések továbbra is vezetnek a meredek erdőháton keresztül, mígnem az ösvény eléri a Teufelbadstube Klettersteigböl kivezető turistautat illetve később beletorkollik a Wachthüttelkammba.
Jó tempót diktálva 11:30-ra fenn vagyunk a Jakobskogelon majd 11:45-kor helyet foglalhatunk az Ottohaus teraszán, hogy elköltsük déli betevőnket. Nem sietünk. Egy egész órát pihenünk és beszélgetünk mielőtt 12:45-kor a Gaißlochot megcélozva elindulnánk vissza a völgybe.
A Gaißloch egy A/B Klettersteig, kantár beülő nélkül is vállalható (bár ez mindenki saját döntése). Tudni kell még róla, hogy egész éven át nedves, sikamlós. A Gaißloch falán egy patak csurgadoz széltében lefelé, párás, lokális trópusi klímáról gondoskodva. A legnagyobb gond a kicsúszás megakadályozása a nyálkával bevont létrákon és sziklafokokon. Ilyen szempontból a kantár ajánlatos segédeszköz lenne.
14:00-kor elérjük a Gaißloch beszállóját. Az út továbbra is meredeken kanyarog szűk szerpentinek lefelé a Nagy Pokolvögy aljába. További egy óra elteltével érkezünk vissza reggeli kiindulópontunkba.
A Preintalersteig egy élvezetes élménymászást nyújtó útvonal, mely a tapasztalt túrázókat aligha fogja zavarba ejteni. Nézetem szerint valamivel könnyebb, mint a Wildes Gamseck, de technikailag kicsivel igényesebb a Schneeberg jól ismert északi 1/1+ útvonalainál (Herminensteig, Nandlgrat, Novembergrat).
