A nyári szabadságom ideje alatt sikerült a tennivalóim képzeletbeli listájáról két nagyobb tételt is megvalósítanom (Greifenberg és Scheichenspitze kihúzva), majd az egész kalandsorozatot méltón le is zártuk a Große Wildkammon. Ezek után azonban légüres térbe pottyantam. A rendes hétköznapi fontoskodások újrakezdése csak döcög. A hegyekből karcolás nélkül tértem haza, majd otthon a küszöbbe akadt a nagy lábujjam és feldagadt, mint egy ballon (kánikulában csak mezítláb téblábolok a lakásban). A balesetin megröntgeneztek, csont szerencsére nem törött. Két hete sántikálok tehát, de mára sokat javult a helyzet. Közben ráadásnak egy rendes hörghurutot is összeszedtem. Úgy látszik ideje volt egy kis fertőzést begyűjteni, mert már több mint két éve nem voltam beteg. Szóval túra egyelőre nincs… üdvözlettel, és a mihamarabbi felépülés reményében, Sztefanó