A Planetenweg, a bolygók útja. Vélhetően az egyes égitestek közti távolságot próbálja szemléltetni. A turistaút kezdetén van a Nap, Rettenegg központjában, és tehát a végén pedig, a Plutó, valahol a Stuhlecken.
 |
 |
|
|
A Mars az első bolygó amivel Rettenegg végében találkozunk. A Merkur, Vénusz és a Föld valahol a község centruma irányában keresendők. A mi kiindulópontunk ezeket elvéti. 8:45 lehet, amikor elindulunk ebből a hegyek közé szorult, álmos kis faluból. Rajtunk kívül senkit sem látni. Hótalpaink egyelöre hátizsákjainkra csatolva visszük. Nem igazán tudjuk, lesz-e rájuk valóban szükség. Tavalyi kesernyés tapasztalataink azt sugallják, hogy nem árt az óvatosság.
Már a völgyben is lengedez a szél, ami a –8 C fokos csikorgó faggyal párosulva még okozhat gondokat a Fischbacher Alpen gerincén vezető úton, amit tudniillik mára beterveztünk. A kaptatók szerények, de kitartóak. Utunk kezdetén még a nap is süt, de látszik, hogy a felsőbb régiók fehér párafelhőkbe burkolódznak. Úgy döntök, ez kedvemre való állapot, mert a napszemüvegem az autóban felejtem.
Sorra leljük a kisbolygók övezetét, majd a Jupitert, Szaturnuszt és az Uránuszt. A Neptunuszra csak a visszafelé vezető úton lelünk. A Plútót nem is próbáljuk megkeresni, mert elég bajunk van a lassan-lassan viharossá fokozódó széllel.
Nem sokkal a hegy gerince alatt úgy döntünk, hogy a hóréteg határozott kövéredése következtében érdemes lesz felvenni a hótalpakat, ami érezhetően megkönnyíti a lépéseinket. Tejfehér ködbe bukkanunk ki odafenn, amihez a már korábban feltételezett szél húzza a nótát, de alaposan ám. Már régen nem bugyoláltam be magam téli túrán ennyire, mint most. Kapucni nélkül biztos lefagyna a fejünk. A rendszeres távolságokban leszúrt útjelző karókat követjük (lenti kép), amik nélkül nehéz lenne a tájékozódás. Panoráma tehát egyelőre nincs, csak sarkvidéki hideg.
A szél sebessége a Beaufort skálán elérheti a 6-ost majd délután visszafelé haladva már a 7-es fokozat szerinti 50-60 km/h sebességet. A definíció alapján gondolom (“Whole trees in motion; inconvenience felt when walking against the wind”)
Hirtelen bukkan elő a ködből a Stuhleck sílift hegyi állomása, majd a köd végében felsejlik, vélhetően, az Alois Günther-Haus sötét foltja is. Meg vagyunk mentve! Odabenn meleg és sítúrázók tömegei. A vendégseregek ostroma ellenére találunk szabad asztalt és hát semmi gátja az ebédszünetnek. El is nyújtjuk a pihenést, száradjanak, melegedjenek csak jól át izzadt, jéghideg cuccaink a cserépkályhán.
Kész sokk, kilépni a vendégházból, bele a délelőttinél még egy fokkal erősebben vágtázó szélbe. Tanakodunk is erősen, hogy érdemes-e belevágni a betervezett körút folytatásába Pretulig, avagy az ide felvezető úton szálljunk mihamarabb alá. Az útkereszteződésig érve a szél ereje ugyan nem csökken, de oszladozni kezd a köd és végre látunk valami szép téli panorámát is. Így aztán vállaljuk a gerincen vezető, szélnek kitett út folytatását, és ez így van jól.
Fenyőfaligetek tövében a hóréteg vastagodik, a szél pedig csendesedik, hogy amikor kilépünk a védtelen platóra, ismét belénk könyököljön. Újdonság a sok-sok szélkerék, amiket az utóbbi egy-két évben telepíthettek. Legutóbbi itt jártamkor (immár lassan 4 éve) még nem csúfították a környezetet.
A többszöri fel és lefelé tartó menetelés végét a Peter Bergner-Warte, majd az ezt követő Roseggerhaus jelzi (a vendégház pillanatnyilag zárva, gazdát keres). Itt derékszögben balra kanyarodunk és próbáljuk meglelni a völgybe vezető ösvényt. Útjelző tábla ugyan van, de utána hóbuckák és átfúvások teszik átláthatatlanná a terepet. Követnénk egy nyompárt, de vigyázz, elcsavarodik nyugati irányba és tehát nem a mi általunk keresett úton halad. Előkerül a GPS, minek a segítségével aztán elég gyorsan megleljük a helyes csapást. Egy piros jel egy fiatal fenyő kérgén nyugtázza az irány helyességét.
Pozitív fejlemény, hogy a gerincet elhagyva, szélárnyékba kerülünk. Juhé! Végre csend! Nyugodtan lehet inni a termoszból. Egy álom! A hó vastagsága gyorsan csökken, így hótalpaink cirka 1300 méter szinten visszakerülnek a hátizsákra. További bonyodalmak nélkül érünk vissza reggeli kiindulópontunkba.
Utólag is, a mostoha körülmények ellenére, vagy éppen az miatt, kifejezetten kedvünkre való túra volt. Az elemekkel való küzdelem mindenképpen emlékezetessé teszi. Szélben-e avagy napsütésben, a túra kifejezetten alkalmas hótalpazásra.
Sztefano-Space 