Ha már éjjel is olvad, akkor a téli túráknak befellegzett. A gyorsan kásásodó hónak nincs tartása, hágóvas nem fogja. Jöjjön tehát egy tavaszi cél. Reményeink szerint a Schober (1213m) és az Öhler (1183m) szerény magasságuknak köszönhetően már teljesen hó-mentesek, de a biztonság kedvéért a könnyű hágóvasakat becsomagoljuk. És milyen jó, hogy ilyen előrelátóak vagyunk!

A táv (Puchberg am Schneeberg, Sierningtal, Hanselsteig, Öhlerschutzhaus, Öhler, Schober, Schoberalm, Mamauwiese, Dürre Leiten, Edelweißhütte, Losenhiem, Sonnleiten, Puchberg am Schneeberg) 22.6 km, 1150 m szintemekedés bruttó 8:00 óra alatt (nettó cirka 6:30)

Pillantás Schneeberg felé a Sierningtalból

Puchberg am Schneebergben a vasútállomás melletti parkolóból indulunk (8:40). Aszfaltút vezet a Sierningtalba, mely később közönséges erdészeti úttá vedlik. Egy jobbra tartó elágazás fémjelzi a kaptatós szakaszok kezdetét. Hónak ugyan híre már van, mert a felsőbb régiók ugyancsak fehérlenek (lenti kép), ami nem jó ómen, de a hegyoldal, amelyen haladunk, egyelőre száraz, tavalyi avar, elszáradt fű borítja.

10:00-kor érkezünk az Öhlerschutzhaushoz és bizony elcsodálkozunk az itt fellelhető, igaz csak parciális, hótömegeken, melyek a továbbiakban kelletlen útitársunkká szegődnek (lenti kép). Az Öhler csúcsáig (10:35) még jól elboldogulunk, de az ereszkedés a Schober felé elég kalandos.

Gyönyörü panoráma az Öhler tetejéről a még hófedte Schneebrggel

Na, itt ugyancsak van még elég hó (úton a Schober felé) 

Az ösvény az Öhler sziklafal árnyékában, északi oldalon fut (lenti kép). Az elmúlt napokban az erre tévedt túrázók kompakt jéggé döngölték az ösvényt borító havat. Felmentő érzés elővenni a könnyű hágóvasainkat. E segédeszköz nélkül elég nagy bajban lennénk, mert balkéz felöl sziklafal, jobbról pedig jelentős mélység tátong, az ereszkedés pedig nyaktörő.

Eljegesedett alattomos és meredek szakaszok.

A Schoberen nepáli imazászlókkal díszítették fel a keresztet

Pillantás a Schoberalmra, álomszép a képen is, a valóságban káprázatos

A Schober tetején (11:35) aztán annak reményében tesszük el a hágóvasakat, hogy többé már nem lesz rájuk szükség. Jelentősebb mennyiségű hóra aztán még a Dürre Leitenen lelünk. Ez hátráltat a tempóban. Elmúlik fél kettő, mire asztalhoz ülhetünk az Edelweißhütteben. A már ismert és az itt megszokott indiai lencseételt rendeljük.

A kép kellős közepén az Edelweißhütte (elég piciny)

14:00-kor indulunk vissza Puchbergbe. A túra unalmasabb, de nyugodtabb része. A nyeregből történő leereszkedés során még egyszer fulladozunk a nedves, helyenként térdig erő hóban. Amilyen hirtelen bukkan elő, ugyanolyan hirtelen is ér véget.

Az utólsó hókontakt az Edelweißhütte alatt

Losenheimben aszfaltúton folytatjuk, majd egy szép turistaúton, napos ligeteken át érkezünk Puchberg házai tövében. A településen a Sebastianbach mentén menetelünk vissza az állomásig.

A havas szakaszoknak köszönhetően a túra legalább egy/háromnegyed órával lett hosszabb a tervezettnél. Az Öhler északi oldalát száraz viszonyok esetén sem szabad alábecsülni, szédülősök esetleg megilletődhetnek.