Amikor az alpesi legelőket még nem népesítik be a tehéncsordák, szabadon és gond nélkül lehet kószálni a füves platókon. Az olyanokon, mint például a Hoher Hengst, ahová jelzett turistaút nem vezet.

A táv (Rohrbach im Graben, Himbergerhaus, Ternitzerhütte, Bilekalm, Adolf Kögler-Haus, Hoher Hengst, Niederer Hengst, Hengsthütte, Rohrbach im Graben) cirka 16.7 km, 1020 m szintemelkedés bruttó 6:20 óra alatt (nettó kb. 5:00)

Immár harmadszor szemelem ki egy tavaszi túra célpontjának a Hoher Hengstet, melyre most Cirmi is elkísér. Annyit változtatok a mókán, hogy kiterjesztjük a barangolást az eleddig még számunkra ismeretlen Niederer Hengstre is. Az időjárás ragyogó, napos, de szeles időt ígér.

Majdnem pontosan fél kilenckor (8:30) indulunk Rohrbach im Grabenból, mely az egyik kedvenc kiindulópontunk. Ezúttal a Himbergerhaus felé vesszük az irányt, melyet nem egészen egy óra alatt (9:20) érünk el.

Két hajtűkanyar után a még téli álmát alvó Ternitzerhütte alá érünk (10:05 – fenti kép). Itt egy kis pihenőt szúrunk be, majd a meredek Bilekalmon át (lenti kép) érkezünk a Szalamandra fogaskerekű sínpárjához, illetve az Adolf Kögler-Haus tövébe.

A pad az Adolf Kögler-Haus tövében, ahonnan az ösvény indul. A szél csapdos és itt beöltözünk.

Odalenn az Adolf Kögler-Haus teteje és a Szalamandra sínpárja látszanak

A Hengst tetejére vezető titkos kis ösvényt még tavaly becserkésztem, így most keresgélés és feles izgalmak nélkül vesszük a rövidke, de helyenként ugyancsak jó meredek kaptatót (10:30). Itt jártam óta megszaporodtak a tájékozódást megkönnyítő piros foltok. Egy jó lélek felfrissítette a már ugyancsak megfakult régi jelzéseket (lenti kép).

Alig egy negyedórácska csak a kaptatás (10:45), máris fenn vagyunk a Hengst még bőven hó fedte platóján (lenti képek). Itt-ott beszakadunk az olvadós masszába, máshol viszont szépen kikerülhetőek a még nagy kiterjedésű hófoltok. Egy vörösfenyőre szegezett kis fakereszt jelzi a csúcsot, gyorsan megleljük. Nem csodálkoznék, a sok tövestől kicsavart fa láttán, ha majd egyszer ez is egy vihar áldozatává válna majd.

A továbbiakban árkon-bokron át, gallyakon és kidőlt farönkökön át ereszkedünk a Nagy Nyeregbe (Große Sattel), ahonnan egy erdészeti út vezet a völgybe. Mi itt tovább követjük a gerincet és egy önmagát kínáltató más erdészeti utat követünk, a GPS szerint a helyes irányban.

Ereszkedés a Hoher Hengstről, szemben az erdővel borított Niederer Hengst

Az iránnyal csak az a gond, hogy a Niedere Hengst csúcsa alatt visz el. Mikor ezt észrevesszük, balra fel azonnal elhagyjuk az utat és felkapaszkodunk a Niedere Hengst tetejére, ahol megkeressük a hegy jelöletlen, legmagasabb pontját (11:45 – lenti kép).

A továbbiakban északkeleti irányban ereszkedünk tovább a gerincen. Mivel kijelölt út nincs, vadregényes ösvényvadászat kezdődik. Egy helyen olyan sűrű az erdő, hogy inkább az alattunk jobb kéz felöl érkező erdészeti úton folytatjuk. Az út soron következő, szerpentines kanyarjában azonban ismét visszabátorkodunk az erdőbe (lásd a nyomvonalon). Az aljnövényzet itt gyérebb, a haladás egyszerű.

Hamarosan kiérünk a Niedere Hengst gerincét keresztező széles erdészeti útra, melyet a továbbiakban egészen a Hengsthütteig követünk. A vendégházhoz délután egy órakor (13:00) érünk. Bő félórás ebédszünet következik a langymeleg napon. Szerencsére nincs tömeg, a túrázók száma még elég gyér.

Laza, bő egy órás séta visszaérkezni a kiindulópontba. Az ilyenkor szokásos Rohrbachklamm helyett a napsütötte erdészeti utat választjuk, valahogy kellemesebb érzés az erre vezető tavaszi séta.

Ismét véget ért egy remek és főleg élvezetes, változatos kiruccanás. Némi tájékodázódási készség a vadonon át történő útkereséshez elengedhetetlen, de egyébként különösebben nem megerőltető vállalkozás. Szívesen a jövő tavasszal is.