MTB: Steinwandklamm


Tegnap volt egy jó kis előmelegítés az Anningeren, jöhet tehát egy afféle igazi, tüdőköptető, gatyarohasztó, combizom szaggató power-trail. 5 éve már, hogy kipróbáltam magam ezen a körúton. A beszámolónak az “Ágaskodó paripám” címet adtam. Merthogy az első kerék igen gyakran próbálja felmondani az anyaföldhöz való kötődését, minek következtében ugyancsak gyorsan kell rádőlni a kormányra, nehogy kidőlés és feldőlés legyen a dologból.

 Steinwandklamm_2DKomp  Steinwandklamm_3D
 SteinwandklammProfile.MarkJPG

A táv (Pottentsien, Berndorf, Steinhof, Götzelsteig, Waxeneck, Auf dem Hals, Jagasitz, Reischer, Niemthal, Pottenstein) 33.6 km, 870 m szintemelkedés bruttó 3:50 óra (nettó 3:00). Pirossal a power-trailok. Lilával karikázva a bevezető teszt.

Egyébként pedig Tour-de-France combizom kötegekkel bírók ne figyeljenek a monológomra. Merthogy a fenti profil-képen pirossal jelzett helyeken pont ilyen fizikumra szabott terheléssel kell mindazoknak számolni, akik nyeregben szeretnének maradni.

A körút leírása

Pottensteilből indulok. Az útvonal mindjárt az elején letesztel, ugyanis a lilával karikázott helyen rám szabadít egy “ágaskodó paripám” címszós kis felszökést. Nem hosszú, de ha itt mindjárt le kell lépned, úgy akkor inkább fordulj szépen vissza. Nem neked való az, ami még jönni fog!

A tesztet sikerrel abszolválom, jöhet a folytatás. Lakott területen történő kanyargás után végre becsörtetek az erdőbe, miközben önkéntelenül Dante jut eszembe „ember ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel”. Mármint azon vérmes reménnyel, hogy nyeregben maradjak. Mert ilyesmi de-facto fizikai lehetetlenség!

Az első power-trailt még a világbajnok sem lenne képes tolás nélkül megoldani, tudniillik jó néhány vihar döntötte fatörzs keresztezi az ösvényt. Egy helyen, méteres akadályon kell átemelnem a bringám, máshol csúszva alatta. Aztán már fel sem szállok, mert nem érdemes. Akár egy fal, úgy magasasodik fölém a legyűrendő út szalagja.

Tolom tehát a járgányom a soron következő erdészeti útig, ahol újra próbálkozom. Valamelyest sikerrel, bár itt-ott pihizésre fanyalodom. Az aljzat mély, a tavalyi avar nyeli a gumikat akár a ragacsos sár. Öklömnyi szikladarabok gondoskodnak a többiről. Na, de ne dramatizáljam, a következő power-trailig ismét nyeregben vagyok.

Elhagyom a Waxeneckhaust majd keresztezem a közutat azon a ponton, ami “Auf dem Hals” néven ismert. Máris látom, ami emlékeimben élénken él, hogy ami most jön az még az előző gatyarohasztást is túl fogja szárnyalni. Az enyészésnek átadott vendégház mellett még csak-csak el-elkarikázom, sőt még az itt kezdődő single-trailon is haladok valamennyit, de aztán úgy mellbe vág amit látok, hogy azonnal fel is adom.

Egyszóval jön a második szakasz bringatolás. Az sem semmi. Helyenként a biciklit csak cibálom fel a sziklalépcsőkön. Szeretném “live” látni azt, aki itt teljesít és felszökken ezeken az akadályokon. Később szelídül a csapás de még jön némi plusz emelkedés. Nem sokkal a Jagasitz vendégház előtt vált az út lejtőbe.

Miközben ereszkedem a Reischer vendégház szintjére, elvetem az ötletet, fordított irányban próbálkozni. A Reischer-Jagasitz szakasz felfelé menetben kiccsattanó power-trail. Annyival jobb, hogy bár széles erdészeti út, de jó morzsalékos, és ha lenne is erőd hozzá, az út felszínén kérlelhetetlenül elforog a kerék.

Mivel az idő remek, szépen süt a nap és jól megszomjaztam, betérek a Reischerhez egy fél órára. Ennyit le kell számítani a fenn megadott bruttó időből. Ebédszünetem után akad még egy megoldandó problémám. Elvileg ki is kerülhetném – a problémát. A profilon látható utolsó kaptató cirka 100 m plusz szintemelkedéssel toldja meg az össz- teljesítményt. Úgy néz ki, mint egy power-trail, de nem az, noha jól felpörgeti a test/szív-motort. A kaptatót bekebelezem tolás nélkül.

Miután az utolsó emelkedőn is túl vagyok, élvezem a könnyed száguldást vissza a kiindulópontig. Amennyiben tehát ki-ki bekalkulálja a bringatolásokat, avagy ezeket feleslegessé tevő testfelépítéssel bír, méltán vállalhatja a fáradalmakat. A “normál” Wienerwaldtól eltérően, ezen a körúton van kilátás is, szép panoráma a Schneebergre, a Hocheckre. Én is meg-megállok és gyönyörködöm az elő-alpesi tájban.

Kategória: Biking, Hobbies, Sport | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s