Miután egy héttel ezelőtt, a következő szezon kezdetéig, búcsút intettem a télnek, csak hómentes dolgok jöhetnek szóba. Mai célom a kikelet csodálata. A vidék, nem szűkölködik egyéb más látnivalóban sem. Itt vannak mindjárt a romvárak, Rauheneck és Rauhenstein. Ezeken felül itt minden Beethovenról szól, aki 1804 és 1825 között hosszabb-rövidebb időre tizennégyezer látogatott ide. Emlékét a Beethoven turistaút, a Beethoven pihenő, a Beethoven szikla és kegyhely őrzik.

A megtett táv (Baden, Helenental, Rauheneck, Badner Lindkogel, Kalkgraben, Brennersteig, Hoher Lindkogel/Eisernes Tor, Steiniger Weg, Cholerakapelle/Helenental, Baden ) 19 km, 1000 m szintemelkedés bruttó 6:30 óra alatt (nettó 5:15)

Jobbra a még távoli Rauhenstein romvára

Rauheneck háromszög alapú vártornya a Helenentalból nézve

8:20-kor kezdem meg utam Badenből, az MTB túráimról már ismert és jól elérhető parkolóból. Első célom Rauheneck romvára (8:50), amit, tudvalevő, Mátyás királyunk hadai romboltak le 1477-ben. Nesze neked sógor. Felmegyek az 1961-ben szanált vártoronyba, melyben (a monda szerint) a 12. századi építőjének a lelke kísért.

A Mátyás dúlta vár bejárata

A vártorony

Kilátás Rauheneck vártoronyból Rauehenstein romvára felé

Következő célom a várudvarról nézve, a lapostettejü Badner Lindkogel

Miután kísértettel nem találkozom, folytatom utam (9:00) második fő célom, a Badner Lindkogel csúcsára. Elhaladok a Königshöle (Királybarlang –fenti kép) mellett (9:11) majd egy árkot keresztezve enyhe kaptatón bandukolok tovább. Mivel a Badner Lindkogelre jelölt turistaút nem, vezet, keresgélem a legalkalmasabb ösvény fonalát.

Találok is egyet (9:27 – fenti kép). Valamikor az erdészeti fakitermelést szolgálhatta. Most mélyen fedi az avar, süppedek, de a vonalvezetés jól látható. Feljebb aztán eltűnik a semmiben, de így koratavasszal a gyér aljnövényzetnek köszönhetően könnyen megtalálom a lapos hegy legmagasabb pontját. Van egy megtévesztő elő-csúcs is, kőhalom jelzi, de a tulajdonképpeni Badner Lindkogel 582 méteres kiemelkedése egy picivel még odébb van (9:50 – lenti kép).

Lefelé egy más, a térképemen bejelölt úton ereszkednék le. Nem látok ilyet, improvizálok. Frissen sarjadt medvehagymarengetegen át (fenti kép), a GPS nyomán később meglelem a lefelé vivő utat, ami a rendes turistaútba torkollik. A továbbiakban folytatódik az enyhe ereszkedés a Kalkgraben szájáig, majd a tulajdonképpeni Kalkrgrabenon át kaptatok felfelé. Kicsit belelépek, hogy jólessen a menet. Később kellemesen meglep a Brennersteig (11:22), mivelhogy ilyen meredek, sziklás, vasalással is biztosított útra itt nem számítottam. De ez a dolog fűszere, élvezem a változatosságot.

Itt az elágazásban balra a Kalkgrabenbe

A Kalkgraben

Itt bukik ki a turistaút a Kalkgrabenból (ez már a hivatalos MTB útvonal)

A sziklás Brennersteig (más források szerint Brünnersteig)

11:38-kor érkezem az Eisernes Tor fogadóba (indulástól számítva cirka 3:20 óra elteltével – lenti kép), ahol megejtem déli elemózsiámat. A felszolgált falatok a vártnál is ízletesebbek, így el is határozom, hogyha legközelebb, akárha bringával másznék is fel idáig, az ebédet semmiképpen sem szabad kihagynom.

Cirka 40 perces ebédszünetem után (12:18), következik túrám „tavaszi rácsodálkozás” elnevezésű, laza része. Nem sietek. Ebben támogat a napocska ereje, mert felfelé még ugyancsak gyakran bújt felhő paplanjai mögé. Most viszont kellemesen, langymeleget árasztva marasztalgatna, de nekem azért lassan-lassan azért mégiscsak ereszkednem kell, lefelé a szép Helenentalba.

A Steiniger Weg (a távolban az Anninger)

Ez még mindíg a Steiniger Weg, kétoldalt mendvehagymákkal szegélyezve

A következőkében elhaladok a Beethoven szikla mellett (ahol tudniillik a nagy zeneszerző szeretett elüldögélni – lenti kép). Ezután a Schwechat patak túloldalán fekvő, vésztjóslóan hangzó Cholerakapelle (Kolera kápolna; az 1830/31-es bécsi kolerajárvány emlékére) következik, ami mellett jelenleg egy hasonnevű vendégház is áll. Na, bumm. Jómagam teli gyomorral maradok a Schwechat jobb partján.

A Schwechat patak túloldalán a Cholerakapelle

Utamat az átellenes hegyoldalon trónoló Rauhenstein romvára tarkítja (lenti kép), ami, sokáig rablólovagok székhelye volt. Eredetileg a szomszédos Rauhenecket is megalapító Tursen nemesi család építtette (olvasom az interneten). 14:45-kor fejezem be aznapi körömet. Egy kifejezetten remek választás volt.