A Hoher Hengst, azaz a Csődör, így tavasszal szokta kínáltatni magát. Ha beköszönt az április, bekerül a lehetséges célok szűkebb halmazába. Ennek több oka is van. Ez egyik, hogy a még havas Schneebergre kínál pompázatosan közeli rálátásokat. A másik, hogy elég alacsony ahhoz, hogy a hátán, már ne okozzon gondot a hó, de mégis elég magas ahhoz, hogy a vérkeringést mozgásba lendítse és a combizmokat kicsit megtépje. A harmadik ok pedig, hogy már nyitva a Hengsthütte, melynek napsütötte teraszán a túra végeztével pótolni lehet nem csak az elektrolit veszteségeket.

A megtett táv (Puchberg/Muthenhof, Kleiner Sattel, Niederer Hengst, Großer Sattel, Hoher Hengst, Adolf Kögler-Haus, Hengsthütte, Puchberg/Muthenhof) 12.7 km, 870 m szintemelkedés bruttó 4:45 (nettó 3:35) óra

A dolog bonyodalmasabb része, hogy a Csődörre jelzett turistaút nem vezet. Némi tájékozódási képesség tehát elkel, na meg a GPS is jól jön. Most közvetlenül a Hengst északi lábánál levő parkolóból indulunk (Muthenhof). Célunk a Hengst észak-déli irányú teljes átvágása.

Schneebergdörfl felé lépünk ki a széles aszfaltúton (8:20, fenti kép), ám hamarosan egy balra nyíló leágazásban megkezdjük a Hengst gerincének a nyitóostromát. Széles erdészeti úton haladunk felfelé a Kleiner Sattelba (Kis Nyereg). Itt az erdészeti utak kusza halmazából kiválasztjuk az előre megtervezettet (8:45, lenti kép), ami aztán mégis mintha kicsit eltérne a kívánt iránytól, majd pedig hirtelen a semmibe vész. Improvizálunk és tehát toronyiránt kapaszkodunk a fák között az egy emelettel feljebb futó erdészeti útra.

Két szerpentines kanyaron át még maradunk a széles erdészeti úton (lásd a térképen a nyomvonalat), majd egy alkalmas helyen betérünk az erdőbe. Egy jó évtizede nem használt útféleséget követünk, ami semmiféle térképen jelölve nincs (lenti kép), nem is csoda, hogy lassacskán a semmibe foszlik. Ez nem hoz minket zavarba, mert tavaly már jártunk erre. Hamarosan ki is érünk, azaz inkább felmászunk, a lentről felfelé kanyargó erdészeti út egyik hajtű kanyarulatába (9:25, második lenti kép). Pihenés gyanánt bandukolunk egy keveset ismét az úton, majd úgy 1220 m szinten átvágunk az erdőn, egyenesen a Hengst elvékonyodó gerincére.

Téli viharok csavarta fatörzseket kerülgetve (lenti kép) érkezünk a Niederer Hengst 1314 méteres, kőhalom jeleztre csúcsára (9:55). Innen fenséges látvány nyílik az idén újonnan elkészült “Mária-országa tóra” (harmadik lenti kép).

Folytatjuk a Großer Sattelba, majd kemény kaptatón kerülgetjük az eljegesedett hófoltokat, melyek szórványosan elkísérnek egészen a Hoher Hengstig (10:30, fenti képek), illetve azon is túl. Különösen nagy hótorlasz riogat a Hengst déli gerincén futó erdészeti úton, de ez így volt már tavaly is.

Ismét el kell hagynunk a havas erdészeti utat. Tájékozódási pont egy sziklára pingált piros pötty. Az erdő csintalan fái ugyancsak rejtegetik, de aki keresi az megleli. Az ösvény jól ki van taposva, helyenként további pirospöttyök is segítenek a tájékozódásban. Az ereszkedés rövid, de meredek. Az Adolf Kögler-Haus (11:00) felett bukkanunk ki az erdőből. A továbbiakban már jólismert, könnyű terep jön a sínek mentén (lenti kép visszapillantás).

11:40-kor vagyunk a Hengsthüttenél ahol megejtjük bő félórás déli pihenőnket. A folytatás kellemes séta lefelé a Puchbergbe vezető poros úton. 13:10-kor érkezünk vissza reggeli kiindulópontunkba.