Cirmi még nem járt a Gippelen, pedig korábban már kétszer nekilendültünk, aztán mindkét esetben elakadtunk. Na de most, harmadszorra! Azt a bizonyos Zögernitz tanyáról induló utat választjuk, amit 7 éve jómagam is.

A táv (Zögernitz, Preinecksattel, Schwarzauer Gippel, Gippeltörl, Gippel, Gippeltörl, Treibsteig, Zögernitz) 12.6 km, 1110 m szintemelkedés, bruttó 5:48 óra (nettó 4:40)

Sajnos a Preinecksattelon és a Schwarzauer Gippelen át vivő turistaút teljesen elhanyagolt. 3-4 éve dúlt vihar döntötte fenyőfák fekszenek keresztbe az úton (egyik téli bejárásunk során márt meggyűlt velük a bajunk). Egy helyen csak úgy tudunk átmászni az ágak közti szűk lyukon, a törzsek alatt négykézláb, hogy levetjük a hátizsákot.

A Schwarzeuer Gippelre való jó meredek mászás során (fenti képek sorozata) emlékezünk a téli viszonyokra. Ebből a nyári perspektívából szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy hóban-jégben itt fel lehessen kapaszkodni.

Feljebb, az erdőhatár felett, a törpefenyő utcácskák lassan-lassan kezdenek elvadulni. Itt-ott csak erővel tudjuk magunkat átpréselni a terjeszkedő ágak között. Ha ez így marad, akkor szerintem a labirintus pár éven belül teljesen átjárhatatlan lesz.

A Schwarzauer Gippel taréján, benőtt törpefenyő-utcácskákon át lavírozva

A kép jobb oldalán a Gippel, ahová tartunk

Kánikulai a nap, a hőség ma kulminál. Szerencsére a Preinecksattelig árnyékos erdőben haladthatunk és csak a Schwarazuer Gippel gerincén talál minket telibe a nap tüze. Annyira csapzott vagyok, hogy a telítődött fejpántomból rendszeres időközönként cseppen a verejték. Amikor megelégelem, leveszem és kicsavarom. Folyadékkal jól el vagyunk látva. Attila által inspirált ötlet, hogy Hütte nélküli túrára egy kis söröcskét is vigyek magammal jutalmul. Egy kis hűtő boxban, egy jégakku társaságában várja, hogy átvegye rövid életű főszerepét a csúcson.

Közben egyre gyakrabban gondolok a bontás pillanatára. A Gippeltörl után aztán már a tömlőm szipózását is visszafogom, hogy annál élvezetesebb legyen a megérkezés és a doboz bontása. Ez pedig tökéletesre sikeredik.

Panoráma: az előtérben balra a Schwarzauer Gippel taréja, amin jöttünk, tőle jobbra a Perschkogel (tetején a mezővel) és a távolban a Schneeberg

Odafenn hűvös kósza szellő teszi kellemessé a tízóraizást. Még megcsodáljuk a párás levegőben csak halványan látszó Ötschert, a közelebbi Göllert (fenti képek) és a távolban derengő Schneeberget.

Ezen a kapun át a Treibsteigen lefelé

Lefelé, a távolban az Ötscher sejlik

A lefelé haladás semmiféle problémát nem jelent (különös tekintettel a Lugauer viszonylatában). A Triebsteig ugyan meredek, de olyan szelíd szerpentinekben kanyarog lefelé, hogy az már élvezet.

A tájékoztató tábla szerint a Gippelalm, ahol itallal szolgál a gazda, csak szombaton és vasárnap tart nyitva (tudniillik korábban minden nap fogadta az oda betérőket)