A mai napra valóban semmi jóval nem kecsegtet az előrejelzés. Nem sietünk tehát a felkeléssel. Aztán amikor kipislantunk az ablakon, felhők ugyan vannak, de a kék ég nagy kiterjedésű foltjai is ott díszlenek. Ejtsünk meg tehát egy szolid kis könnyű túrát, már amennyit az időjárás megenged. Virgen alatt van egy fakerítéssel körbevett parkoló, aminek vélhető oka a szarvasmarhák elleni védelem lehet. Tudniillik még a parkoló bejárata is vasráccsal (szarvasmarhaküszöb) védett, tehát az autók közé tehenek nem tévedhetnek be.

Az Isel két partján vezető út a végén Virgenbe visz, mely egyben a túra legmagasabb pontja is. A táv 6.6 km, 250 m szintemelkedés bruttó 2:30 óra alatt (nettó 2:00 óra)

Nos, indul innen jó néhány túra, az egyik a legrövidebbek közül, az úgynevezett „Weg der Sinne”, azaz az érzékek útja. Afféle tanösvény, főleg kisgyerekeknek, de a nagyobbak is megcsodálhatják az egyes attrakciókat. Sajnos lassan-lassan eljár a fából készült szobrok és az érzékeinket szórakoztatni kívánó alkalmatosságok felett az idő vasfoga. Na, meg aztán, az egész kijelölt útvonal mégiscsak túl rövidke. Kibővítem tehát.

Kilátás a parkolóból Virgen felé, egy falucska a nagy hegyek alatt

Indulás után Angikával maradunk az Isel patak jobb oldalán. A patak hangosan, helyenként fülsiketítő robajjal zúdul alá a sziklalépcsőkön. Ez része az érzékeinkre ható erős benyomások egyikével. Olvadó gleccserek vize táplálja. Minden bizonnyal az Umbalfällen át érkező folyóvíz.

Az út eleinte szolid arcot mutat, majd meredek hegyoldalba vájja magát, fenyőerdőben traverzol. Helyenként pikáns kis kaptatókon és az éjjeli esőzéstől csúszóssá vált ereszkedők sorozatán araszolgatunk az alattunk tomboló patak felett. Nagyon szép út, de az odalenn zúgó áradat és a meredek hegyoldal formálta kulissza a kitettség benyomását kelti, amit nem biztos, hogy mindenki élvezni fog. Elvileg tehát egy könnyű (kék kategóriás) útvonal, de az említett szakasz mégis támaszt bizonyos igényeket a lépésbiztonság és szédülésmentesség követelményei terén.

Az Isel egyik mellékágán átvezető híd után szelídül a terepen (fenti kép a túloldalról) és lankás legelőkön visz tovább. Később egy hídon átkelünk az Isel túlsó oldalára (a túra legmélyebb pontja), és a jelölt turistaúton (Auweg) visszafelé indulunk. A bal parton vezető út jóval szelídebb arculatot mutat.

Hamarosan érkezünk a kereszteződésbe, ahol rátérünk a tulajdonképpeni Weg der Sinnere. Az erdészeti út, amin haladunk Virgenbe visz fel az Isel völgyééből, majd miután áthaladtunk a centrumon visszaereszkedünk a kiindulópontba. Nem árt odafigyelni erre az ereszkedésre, mert mi egy aszfalt útra lyukadunk ki, ugyanis egy kereszteződésben elvétjük. A Weg der Sinne lefelé menő ága nyugatabbra visz a kertek alatt, elkerülve a parkolóba tartó (egyébként gyér) gépkocsiforgalmat.

Mindent összevetve, kétséges kimenetelű időben is megejthető túra. Közben nem szabad megfeledkezni a patak déli oldalán futó turistaút viszonylagos vadságáról.

A kép közepén az a bizonyos parkoló. A távolban a Seiche (2795) és töle jobbra a Berger Kogel (2656)