Mi köze A fehér póknak a perui Siula Grandehoz (6344m)? Nos, a következő, svájci kis történet (önkényes magyar fordításomban) gyorsan megválaszolja a kérdést. Forrásom a The beckoning silence. Helyszín, dátum: Kleine Scheidegg, 2000 szeptembere (megj. az Eiger északi fala első, sikeres megmászói Harrer, Kasparek, Heckmair, Wörg):

Egy turistákból álló csapat „Herr Maestro Eiger” felkiáltással köszönti és fotózza az épp ott feltűnt, 94 éves hegymászó legendát Anderl Heckmairt. Amíg a turisták el nem vonulnak, az öreg felesége, Trudl, és barátai csendeben a háttérben maradnak.

• – Nem tudom mit látnak bennem ezek az emberek, ők nem hegymászók, nem érthetik – mondja Heckmair
• – Zavarja? – kérdezi egy alig 40-es fiatalember
• – Nem, dehogy, csak nem tudom felfogni. – válaszolja az öreg – A hegymászók társaságát kedvelem, mert ők értik (mármint azt amit tett; a fordító megjegyzése).
• – Amikor 14 éves koromban elolvastam a fehér pókot – folytatja a fiatalember – annyira megrémültem, hogy megesküdtem, soha nem leszek hegymászó. És lám, most 25 évvel később mégis itt vagyok, hogy próbát tegyek, és még önnel is találkozhatok.
• – És, sok hegyet megmászott már? – kérdezi Heckmair neje, Trudl
• – Óh igen, úgy gondolom eleget. Bár nem olyan sokat mint Anderl. Voltam már mászni Nepálban, Indiában, Afrikában és Dél-Amerikában is.
• – Dél-Amerikában? Peruban? Nem hallotta véletlenül annak az angol hegymászónak történetét aki ott lezuhant, eltörte a lábát és napokon keresztül, egyedül csúszott-mászott. Micsoda történet!
• – Nos, hmmm, én vagyok az a bizonyos angol.

Trudl meglepetésében összecsapja a kezét kinyújtja karjait és megöleli a fiatalembert, aki nem más mint Joe Simpson. Trudl Heckmairhoz fordul, gyorsan megbeszélnek valamit, miután az öreg elismerően bólint és mosolyra derül…

Joe Simpson neve irodalmi és hegymászó körökben első könyvével, a Zuhanás a semmibe (Touching the void) című drámai művel vált ismertté. A könyv 1988-ban elnyerte a legjobb, angol nyelvű, hegymászó sztorinak járó Boardman Tasker díjat (Boardman Tasker Prize for Mountain Literature). A könyvből később film is készült, melynek forgatásához a főszereplők visszatértek a tett helyszínére, Peruba. A Return to Siula Grande egy 25 perces dokumentumfilm, mely bemutatja a film készítésének a körülményeit. Eszméletlenül édekes.

A történet, Simpson „The beckoning silence” (A csalfa csend – szabadfordításban) című könyvével válik teljessé, ahol többek között arról is vall, hogy konzekvens ateizmusának köszönheti a túlélését. Ha vallásos lettem volna, mint azt a szülői ház szigorú katolikus szelleme annak idején megkövetelte, mondja Joe, akkor a gleccser hasadékába zuhanva, valószínűleg, csodában bízva, beletörődtem volna sorsomba. De tudtam, hogy csak önmagamban bízhatok, ezért küzdöttem (ismét csak szabadfordítás).

Kevesen tudják, hogy Simpson, a nevét közismertté tévő könyvön túl is folytatta, és folytatja ma is, írói munkásságát. Az általam itt önkényesen kiragadott két más könyvvel együtt a Touching the void egy komplett trilógiát alkot (bár nem annak lett szánva).

A This Game of Ghosts (Szellemek játéka), alapjában véve önéletrajzi mű. A Siula Granden történteken kívül benne van Simpsont illetően 1994-ig minden más „horrortörténet”. Merthogy a Siula Grande az úgy önmagában egy dolog, de azon kívül is, lavinákból élve kiszabadulni, számtalanszor lezuhanni, megsérülni és túlélni, az megint más.

Vannak emberek, akikre azt mondjuk, védőangyaluk van. Joe Simpsonnak, valószínűleg nem egy, nem is kettő, de legalább szakasznyi jutott. Másként el sem lehet képzelni, hogy miközben barátai, hegyi bajtársai, hasonló balesetek nyomán átadják lelküket a teremtőnek, ő maga, még életben van. Viselt dolgai hajmeresztők. A minták, melyek az életét átszövik, ismétlődnek. Nemcsak a térdét törte a Siula Granden, hanem miután felépült és újra mászni kezdett, 1991-ben a nepáli Pachermon (6187m), hasonló körülmények között, ismét lezuhant és a bokáját törte, szintén szilánkokra.

A hegymászáson kívül egy egész fejezetet szentel Greenpeaces aktivitásainak is. Egy a természetet tisztelő és szerető ember, aki szívvel lélekkel és tettekkel is küzd egy élhetőbb, boldogabb világért.

A harmadik kötet az Eiger északi falához kapcsolódó tragikus és hősies történetek csokorba szedése, miközben, bevezetésként belészövődnek az 1994-től 2000-ig futó (az előző könyvből még hiányzó) önéletrajzi szálak is. A lényeg mégis az Eigerrel való irodalmi-lelkitusa, és az ezt követő fizikai konfrontáció.

Az Eiger az Alpok gyászos, szomorú listavezetője. A legtöbb halálos kimenetelű alpesi baleset ehhez a hegyhez köthető. Az északi fal (lásd Mordwand = Nordwand német szójáték, Gyilkos fal = Északi fal) megmászásáról szóló történetek annyira leterhelik  Simpson képzetét, hogy felkészültsége és nagy tapasztalata (lásd Siula Grande megmászása, a Bridalveil Falls jégfal megmászása) ellenére sem biztos önmagában. Vagy tán azért? Mivel pontosan tisztában van vele, hogy mi minden történhet meg egy ilyen mászás során a falon. De mesélje ezt el ő maga. Olvasd és izgulj!

Joe Simpson nyelvezete nem kíván shakespeari szintű tudást. Szolid köznapi angollal jól el lehet boldogulni. Hasznos viszont és szinte elengedhetetlen a hegymászó körökben alkalmazott angol szakkifejezések ismerete. Az olyanok mint a col, belay, bivouc, buttress, ridge, harness, crevasse, pitch, chimney, piton, abseil és a többi. Ez a link segíthet: Glossary of climbing terms.