Ueli Steck halálát az önmaga gerjesztette stressz okozta, mondja a déltiroli Hans Kammerlander a Höhen und Tiefen meines Lebens című, nemrég megjelent életrajzi könyvében. Mivel az ő generációja végérvényesen letarolt mindent, ami még ismeretlen és szűzi kihívás volt a magashegyi alpinizmusban, az újaknak, a fiataloknak, figyelemfelkeltés céljából, nem marad más hátra mint a még többet és a még gyorsabban. Hans Kammerlander neve akkor vált ismertté, amikor Reinhold Messner úgymond felfedezte és több nyolcezres expedíción is a partnere lett.
Hans Kammerlander karrierje viszont csak akkor teljesedett ki, amikor Messner a 14. nyolcezresével befejezte az aktív hegymászást és Hans kiléphetett a minden idők legnagyobb hegymászó sztárja árnyékából. Kammerlander tetteivel átvette Messner megüresedett helyét. Világhírre 1996-ban, a Mount Everestre történő rekordidőjű, 16:40 órás, szóló mászásával tett szert, amit mai napig senki sem tudott megdönteni. Ezen túlmenően felcsatolta a maga után húzott sítalpait, és a világon elsőként leereszkedett az Everestről. Korábban már a Nanga Parbatról is lesíelt, majd pedig a sorozatot 1998-ban a Kangchendzöngaról való leereszkedés követi.
Hans Kammerlander végzetes nyolcezrese a Manaslu, ahol 1991-ben két közeli barátját is elvesztette. Innen a film címe, ami a könyv vászonra vitt változata. Egy hommage, valódi remekmű. Féltem tőle, hogy mint éleztrajzi anyagot feldolgozó munka, majd unalmaskás lesz, de szerencsére nem az. Jól megrendezett, izgalmas filmet sikerült az alkotóknak összeállítani. Aki szereti a hegyeket, gyönyörű felvételekben is örömét lelheti. Sajnos mi kisöregek, későn ébredő “möchte gerne” hegymászók és hegyivándorok csak álmodozhatunk ilyesmiről.
A csattanó, hogy 26 év elteltével Hans Kammerlander tesz egy utolsó kísérletet a Manaslun, melynek tulajdonképpeni célja nem is annyira a hegy megmászása, hanem az ott történt tragédia feldolgozása. A körülmények, a frissen hullott hó mennyisége, végülis megakadályozzák, hogy Kammerlander elérje utolsó, 14. nyolcezrese csúcsát is, de ez nem számít. Tudni kell visszafordulni. Semmi szükség, pont ezen a hegyen, egy újabb tragédiára.
“Kell tudni visszafordulni”: Nálunk Magyarországon ebben a műfajban Klein Dávid verhetetlen. 🙂
Eddig ezzel a névvel még nem volt szerencsém találkozni, de ahogy olvasgatom a róla szóló nem éppen hízelgö híreket, semmit nem vesztettem. Nem is akarok róla tudni.