A sors szeszélye úgy hozta, hogy most Attilával csak egy könnyű kis őszi túrára indulunk a Schneeberg-vidékére. Puchbergben van a találkozó 9:00 óra előtt 5 perccel, de amikor idejekorán 8:40-kor begördülök a parkolóba, Attila már vár. Nicsak!

A táv (Puchberg am Schneeberg, Sierningtal, Hanslsteig, Öhler, Schober, Mamauwiese, Fadengraben, Sebatstian Wasserfall, Römerweg, Langseitenweg, Unternbergweg, Puchberg am Schneeberg) 18 km, 900 m szintemelkedés bruttó 7:15 óra alatt (nettó 5:15)

Attilától kapok kóstolóba házilag készített padlizsánkrémet, amit ő zakuszkának hív. A szó a fülemben szláv hangzású, tudniillik a zákusky, édes-süteményt jelent. Nem vagyok jártas az etimológiában, nem tudom tehát miként fejlődött magyaros padlizsánkrémmé a süti. Így-e avagy úgy, túra után, otthon, mintát veszünk belőle, pirítósra kenjük és nem győzzük dicsérni, mert olyan fenségesen finom.

Csendes, az aranysárga színárnyalatiban gazdag őszben, 8:50-kor indulunk aznapi körünkre. A Sierningtalban eleinte aszfaltúton bandukolunk enyhe, alig-alig észrevehető emelkedőn (lenti képen kilátás a Sierningtalból a Schneebergre).

Később egy villás kereszteződés bal ágán haladunk tovább (fenti kép). Az aszfalt döngölt-kavicsos erdészeti útra vált (lenti kép), majd egy hajtűkanyar szerű jobbraát után (9:40) a Hanslsteigen megkezdődik a verejtéket fakasztó, de összeségében véve jóságos kaptatók sorozata.

10:22-kor elérjük az Öhlerschutzhaust. Korai lenne még betérni, és beérjük az Unterberge nyíló panoráma csemegézésével (lenti képek).

Napsütötte hegyháton, egyre feljebb dolgozzuk magunkat és alig félóra elteltével, 10:55-kor kilyukadunk az 1183 m magas Öhler tetején. Gyönyörű Schneeberg látvány fogad (lenti képek).

Lepihenünk tízóraizni az ott található padra és szemünkkel is falni ezt csodás panorámát. Bármennyire is marasztal még az idő, tovább kell állnunk, vár következő csúcsunk az 1213 méter magas Schober. A két hegy közti nyeregbe való alászállás közben elkel némi jártasság a meredek lejtőkön való ereszkedés tekintetében. Túrabotok alkalmazása ajánlott.

11:52-kor érkezünk a kilátástól fosztott, de kisebbfajta csúcskereszttel mégis ellátott Schoberre. Némi elektrolitpótlás után kiérünk a Schober nyugati gerincére, ahol viszont már akadálytalanul lehet gyönyörködni a Schneeberggel koronázott tájban.

Előttünk, odalenn a Schoberwiese a kis kápolnával (fenti kép), mely egyik korai túrámra emlékeztet. Akkor még olyan zöldfülű voltam, hogy a Schober megmászása is erőnket meghaladó tettnek tűnt. A Schneebergre felmenni pedig, akkor még, teljesen lehetetlen elképzelésnek látszott.

Helyenkénti meredek ereszkedés, majd kellemes gyaloglást követően (fenti képek), majdnem pontosan 13:00 órakor huppanhatunk le a Mamauwiese vendégház napsütötte teraszán. Indulástól számítva tehát 4:10 óra elteltével.

Egyszerű, de finom ebéd után 13:45-kor folytatjuk a Fadengrabenben a Sebastian vízesés felé. Nem egészen egy órányi az odavezető út, mely a Sebastianbach (patak) mentén vezet. Ajánlatos odafigyelni a széles Römerwegről jobbra történő leágazásra, mert egy “Wasserfall” feliratú fatábla, szerintem, rosszfelé terelget. Lenti képen átkelés a Sebastianbach hídján.

14:37-kor érkezünk a vízeséshez, melyet a hasonnevű patak táplál. Tavasszal, hóolvadáskor nyilván bőségesebb a vízkészlete, ám most is csordogál rendesen az évszázadok alatt sziklába vájt csatornán.

A vízeséstől nem a lezser, magától értődő ereszkedést választjuk a Wasserfallwirt felé, hanem egy cirka 100 m szintemelkedés árán visszakapaszkodunk a Römerwegre, majd erdőn át lassú ereszkedéssel lyukadunk ki az aszfaltútra Puchberg felé. Kerülőnk előnye, hogy így megspórolunk egy szakasznyi unalmas aszfaltutat. 16:10-kor érkezünk vissza reggeli kiindulópontunkba.