Az elmúlt évek során a Hinteralmnak egyfajta „mesebeli” státuszt költöttem, melyre valóban rá is szolgál, már amennyiben a feltételek teljesülnek. A ragyogó napsütés, gyenge légmozgás és nem utolsósorban természetesen a megfelelő vastagságú hóréteg adják a hozzávalók javarészét. A vízkereszt napi túránkon az utóbbi bizony gyengélkedik, minek következtében a hótalpaink mindvégig a hátiszákra erősítve maradnak. Sítúrázókat sem kecsegtet vérmes reményekkel.

A táv (Liftstrasse, Wasserfallsteig, Lilienfelderhütte, Klöstertreppen, Muckenkogel, 655-ös út, Traisner Hinteralm, széles erdészeti út vissza, Lilienfelderhütte, Jägersteig, Liftstrasse) 11.5 km, 920 m szintemelkedés, bruttó 4:45 óra, nettó 3:30 óra

Az indulás után (9:25) a bakancsra húzott vaskarmok (ún. spike) kapják a főszerepet. Utunkat a Muckenkogelig egy üvegszerű jégréteg borítja, melyet helyenként alattomos vékony friss hóréteg fed. Elégséges hó később a Muckenkogel és a Hinteralmhütte közti szakaszon van.

A túráról még annyit érdemes tudni, hogy a könnyű (light) standard útvonal mellet három helyen is kínálkozik alkalom, egy-egy fűszeresebb szakasszal megédesíteni a kaptatást. A normál útvonal a Mitterriegelsteigen avagy a kissé meredekebb Jägersteigen visz. Aki komolyan veszi a téli, jeges viszonyokat és jól fel van szerelve, az választhatja a szebb és jóval érdekesebb Wasserfallsteiget. Mint a fenti képen is látható, ez az útvonal ilyenkor elméletileg le van zárva (Sperre), amit tapasztaltabb hegyi vándorok nyugodtan figyelmen kívül hagyhatnak. Az ilyenkor jégfallá fagyott vízesés most vékony érben csörgedez és tehát nem nyújt túlontúl figyelemreméltó látványt.

A második élményadalék a tulajdonképpeni Muckekogel megmászása a Klösterteppen át. A rendes szelíd és széles útvonal ugyanis a tornyáról ismert csúcs alatt vezet. Aki viszont nem fél a meredekebb ám nem túl hosszú jeges kaptatóktól, az felmászhat a torony tövébe. Egy északi fekvésű ösvényről lévén szó, időjárástól függően, alkalmat ad kicsit megküzdeni az elemekkel. Az érdeklődök végülis egy kilátóban találják magukat (11:10). A Klösterpunktban egy útbaigazító tábláról le lehet olvasni, a közeli és távoli kolostorok, apátságok és templomok irányát és távolságát.

A két fenyőfa közt az Ötscher kandikál

Jobbra fenn a Muckenkogel és tornya

Itt jobbra indul a Klöstertreppe

A meredek és teljesen eljegesedett Klöstertreppe

A Muckenkogel elég szörnyetegre sikeredett ezzel a toronnyal

A harmadik út-ízesítés a Traisner Hinteralm megközelítése a hegy gerincén. Egy jól látható tábla terelget a széles erdészeti útról balra fel, egy keskeny ösvényre, mely a fák között, a naptól leárnyékoltan visz a jobbára szélnek kitett taréjon. Most sincs másként, a csontig hatoló szél és a napsugarak hiánya ugyancsak fagyos élményben részesít (lenti képek).

Ama ösvényen a gerincet követve: vacogtató a szél és a fagy

A vendégház, amit cirka 2:10 órás baranagolásunk után érünk el, ünnepnap lévén, jól látogatott (11:35). Tulajdonképpen túl jól. Mindezek ellenér sikerül asztalhoz ülnünk és elköltenünk az ilyenkor szokásos egytál lencseételünket. Ha nem lenne oly nagy a tolongás, tán még időznénk itt valamennyit. Jó lenne, ha kicsit megszáradna rajtunk a nedves gúnya. Na, de sebaj. Lefelé a normálúton megyünk, kihagyjuk a felfelé megejtett extra attrakciókat (lenti képek).

Visszapillantásban a vendégház

Lefelé a behavazott erdészeti úton. Az út felett a Muckenkogel tornya

Egy kilátópont az Ybbstali-Alpok felé

Lefelé a Jägersteigen