A 2019-es évzáró Göller-túra napján Attila sajnos nem ért rá, így most újratöltöttük a dolgot, mégpedig a kiadósabb és mindenképpen szebb variáns mentén, a Hohes Bärenecken (1597m) át. A túráról érdemes tudni, hogy nem követ jelölt turistautat, mert ilyen ott nincs. Az út tudtommal csak télen járható, amikor a hó befedi a törpefenyőket. De meglehet, hogy tévedek és van összefüggő rés a bozóton. Tudniillik egy helyen piros pöttyöket fedezünk fel egy széltől hómentesített sziklán, ami egy ösvényt sejtet. Ennek tán, majd alkalomadtán, érdemes a végére járni.

A táv (Kernhof/Gscheid, Göllerlifte, Hohes Bäreneck, Göller, Gsenger, Kernhof/Gscheid) 10.5 km, 920 m szintemelkedés bruttó 5:25 óra alatt (nettó 3:45)

9:25-kor van a találkozó Kernhof/Gscheid község határán, a kápolnával szembeni parkolóban. Attila szokásához híven pontos, és már 9:15-kor begördül. Így nincs semmi akadálya, hogy a tervezett időpontban elinduljunk.

Először el kell érnünk a közeli (cirka 700m) Göllerlifte mini-síterepet, és tehát az országút szélén sietünk a fagyos reggelen. Tán egy negyed óra múltán az eljegesedett sí-lejtők tövében vagyunk és a hágóvasaink felvételével foglalatoskodunk.

A síelők ostroma ma szerencsére elég gyér, így minden gond nélkül araszolgathatunk felfelé az egyébként tekintélyes meredekségű pályák szélén. A hágóvas a viszonyokhoz mért legjobb választás. A lejtök északi fekvése miatt egyelőre árnyékban haladunk (fenti kép), de itt-ott, réseken át már ránk mosolyog a nap (lenti kép).

10:55-kor érjük el a síreszort tetejét és a legfelső lift hegyi állomása után bevethetjük magunkat a vadonba (lenti képek).

Visszapillantásban az utólsó sílift hegyi állomása

Arra tovább be a “vadonba”

…. és kemény kaptatások sorozata a vadonban

Az elmúlt napok ismétlődő olvadás-fagyás ciklusai nyomán egy kemény, jeges réteggé alakult át a hótakaró, így még a sípályák után is maradunk a hágóvasaknál. Később azonban, kezdünk be-beszakadozni, ami váltásra kényszerít és tehát felvesszük a hótalpainkat. Az út fonalát szerencsére nem kell keresgélnünk, mert a korábban erre járt sítúrázók világosan kijelölték a haladás helyes irányát. Itt-ott, különösképpen pedig keskeny és kellemetlen traverzokat kikerülendő megpróbáljuk toronyiránt levágni a hajtűkanyarokat, több-kevesebb sikerrel. Amint elhagyjuk a jól kitaposott nyomokat, máris elnyel a kéreg alatt még ugyancsak mély hó.

Itt kiérünk a gerincre. Csodás panoráma fogad. A háttérben mindvégig az Ötscher trónol

Attilától balra a kidudorodás a Hohes Bäreneck

Szemben a Terzer Göller 1729m

11:30-kor érjük el a Göllerre vezető fő gerincet. Első köztes célunk a Hohes Bäreneck, melyről csak sejteni lehet, hogy az, aminek gondoljuk, mivel jelöletlen, mint utunk nagyrésze. A túra legszebb szakasza a gerincen vezet. Kilátásban gazdag, bő egy óra alatt teljesíthető. Szél rakta-formálta hódűnéken át kaptatunk majd ereszkedünk hullámokban. Az idő és a panoráma egyaránt pazar. Ezek azok a pillanatok az életben, amikor az ember úgy érzi, hogy él, hogy érdemes egy kicsit megizzadni, megdolgozni a látványért.

Attila mutatja, hol bukkan elö a Hóhegy

12:35-kor érjük el a Göller csúcsát. Szép téli nap lévén tucatnyi sítúrázó rohamoz. Annyi bizonyos, hogy egyikük-másikuk gondokkal fog küzdeni lefelé menetben. Nem kerüli el a figyelmünket, hogy különösen azokon a részeken, ahol a domb lejt, néhányan nagyon bizonytalanul mozognak. Nos, így-e avagy úgy, az ö dolguk, mi, hótalpainkon, szerencsére problémamentesen és főleg biztosan érkezünk célba.

A kép közepén célunk a Göller…

… és megérkezés

A Göller platóján, a háttérben az a bizonyos és félreismerhetetlen Hóhegy

Az idő kifejezetten kellemes odafenn. Szellő, ha egyáltalán libben, az sem fagyasztó. Tízórainkat itt ejtjük meg, fenn a hegy tetején. Ez azért említésre méltó, mert teljesen rendhagyó. Mióta a Göllerre járok, nem emlékszem, hogy valaha is falatozásra alkalmas időjárás lett volna idefenn. Többnyire, egy rövid istenhozzád után, menekülésszerűen hagytuk el a csúcsot, az ott garázdálkodó szelek miatt.

Lefelé eljegesedett meredek lejtökön

A Gsengeren

13:00 órakor kerekedünk fel, hogy a klasszikus „évvégi útvonalon” szálljunk alá. 13:50-kor még tesszük tiszteletünk az uzsonnahegyen. Elneveztem így a Gsengert (1442m), mert ott általában akkor is lehet nyugodtan szusszanni egyet, ha egyébként odafenn tombolnak ez elemek. Valamelyest leárnyékolják a környező hegygerincek. Bő egy órás ereszkedés után zárjuk aznapi körünket és érkezünk vissza a kápolna alatti parkolóba. Csodálatos élményben volt részünk. Attila, hálás köszönetem, hogy ismét elkísértél.